Református Kollégium, Kolozsvár, 1915
i — bőképpen kifejezze, hol van a gyászének, amely az ott elhullottak felett méltó bánattal zokogjon, a hősi dal új Homérosza, aki az élők és holtak tetteit méltóan megörökítse! Szivünkbe zárjuk drága emléküket. S most, midőn egybe- gyültünk, hogy ünnepet szenteljünk e dicsőséges csatáknak, a Kárpátoknak és honvédeinknek, adjunk hálát a jóságos Istennek, aki rendelte országunk őrizetére a Kárpátok bércét s e szent bérc védelmére honvédeinket, akiknek neve áldásunk és dicsőségünk minden időkre! A Kárpátok jelentősége. Elmondta a kollégium Kárpát-ünnepélyén 1916. május 3-án a farkas-utcai templomban dr. Tavaszy Sándor. A Kárpátok ünneplésére szenteljük e napot, de azért e napon is eszményeknek áldozunk. Ünnepe csak eszményeknek lehet, de nekünk e nap mégis a Kárpátok ünnepe, mert a mi magyar Kárpátaink eszményeket hirdetnek. A felhőkbe emelkedő sziklafalaikra, sötét, havas ormaikra, hogy a félvilág meglássa, hogy mint egy szent proklamációt olvassa e föld minden élő s eljövendő fia, a legkitörülhetetlenebb, a legvalóságosabb vonásokkal, vérrel van felírva a magyar katona forró honszeretete, szent tűzzel égő nemzeti öntudata, égig, önfeláldozásig csapódó szent lelkesedése. Sötétzöld fenyveseik titokzatos susogással legendákat beszélnek a kuruc ősökről és ivadékokról s susogó, zúgó és hatalmas harsogásuk keblük mélyén pihenő magyar katonák ellenállhatatlan erejű földszeretetéről beszél nekünk. Földje, vize, virága, levegője át van itatva azzal a lélekkel, a mety e földet és e hazát szentté teszi előttünk. A kárpáti fenyvesek illatával együtt száll s tölti be e hont katonáink hősi lelke s az anyaföld porával egyesült testük és vérük úgy megszentelte e kárpáti földet, hogy annak minden porszeme valami szent eszmei világ áfható lehelletét árasztja arcunkba. A kárpáti erdők sóhajában, zúgásában, harsonájában ott sóhajt a magyar földért aggódó magyar harcos lelke, ott zúg a magyar honvéd s huszár csatakiáltása s ott harsog diadalmas, győzelmes szava annak a sok-sok magyar seregnek, amely a Kárpátok legfelső csúcsáról is ledobva az utolsó ellenséges katonát, ércfalat alkot s őrzi övéinek álmát, földjének sza-
