Református Kollégium, Kolozsvár, 1915
Mély és soha el nem múló hálával emlékezünk meg e napon arról a csodás önvédelmi harcról, amelyet seregeink a német, az osztrák, de főleg a magyar katonák, a mi honvédeink a gorlicei napot megelőzően vívtak miérettünk a Kárpátokban. Mert ez a hónapokig a tél viharaiban tartó titáni küzdelem volt az, amely lehetővé tette magát a gorlicei napot és a későbbi csodás győzelmeket. Ott állanak fölöttünk a Kárpátok fenséges ormai, ott áll e szent hegység, amelynek borongó ormai alatt és rejtelmes völgyeiben morajlott a világtörténelem iszonyú zivatara, amely jött, hogy bennünket elsöpörjön a föld sziliéről, hogy eltörölje még nevünket is. Az orosz sereg, miután elárasztotta Galíciát, a háta mögött hagyva a még el nem foglalt Prsemyslt, zúgó áradatként hömpölygőd előre dél felé, hogy elárassza az Alföldet, elfoglalja hazánkat és megteremtse az összeköttetést Szerbiával. De a Kárpátok félelmes láncolala és a Kárpátokkal félelmes honvédeink és szövetségeseink megállították az iszonyú áradatot. E fönséges hegyek, amelyek látták lebocsátkozni a rónaságra Árpád hadait, amelyeknek ormain egykor szabadságharcaink ’jeltüzei lobogtak, e fönséges hegyek, e szent bércek tanúi és segítői lettek a dicsőséges új honvédelemnek. Egy félesztendeig tartó rettentő csata folyt odafent, amelyben vér áztatott minden ormot és minden völgyet. Az ágyúszó, amely lehallatszott Késmárkig és Eperjesig mint valamely titáni égzengés egybefolyt és az ormok e szakadatlan égzengésben villámokat hajigáltak az égre és az emberekre. Az orosz áradat, mint valamely kifogyhatatlan sötét tenger, új meg új emberhullámokat dobált a véres bércfalakra; völgyeinket és hegyoldalainkat rohamoszlopainak végeszakadatlan sora verdeste. Azonban megállottunk! A Kárpátok ormait és szorosait vitéz seregünk védelmezte, ez irtózatos emberhullámok véres tajtékban zuhantak vissza fegyvereink éléről. „Regehősök láttattak élve, minőkről álmodunk csupán.“ És megismétlődött a világtörténelem c-odája, csakhogy titáni méretekben, óriási arányokban, százszorta nagyobb, rettentőbb és dicsőségesebb, mint az ókori: Thermopylae I Thermopylae véres dicsősége megkoronázva Marathon győzelmével ! Hol van a szó, mely hálánkat a Kárpátok hősei iránt méltó-
