Református Kollégium, Kolozsvár, 1915
— 26 — kA reformáció másik nagy áldása az volt, hogy kivonta e nagy igazság következményét is, ha „Isten szellem“, akkor „Őt .szellemileg és igazságban kell imádni !“ Tehát nem külsőségekben, nem böjtöléssel, nem áldozással, nem imamorzsolással, nem sok beszéddel, nem cselekedettel, hanem szellemileg kell Őt imádni: a szív szent indulatával, a lélek melegségével! Megnyílt az út az Istenhez, szabad volt a lélek imádkozó szárnyalásában, mert nem állta útját repülésében semmi ceremónia. Nemes ifjúság! A reformáció a legdrágább igazságokat és a szabadság kincsét hagyta reánk örökségül. Hálánk az legyen e drága javakért, hogy napról napra megújultabbak legyünk. Hiszen a reformáció követelése, a református eszmény is azt sürgeti, hogy vallásos felfogásunknak, vallásos gondolkozásunknak is napról- napra meg kell újulnia. Abban a pillanatban megszűnünk reformátusoknak lenni, amely pillanatban akár a reformátorok, akár a későbbi idők bármely hitvallásához kötjük magunkat. A reformáció drága öröksége a minden tekintetben való folytonos megújulás. Ez a mi vallásos hitünk, ez a mi kötelességünk, ez a mi feladatunk ! Ez az örökség a tietek, nemes ifjúság, mint a reformáció ifjúságáé ! Lebegjen szemeitek előtt Jézus örökérvényű szava: „Isten szellem s akik Őt imádják, szellemileg és igazságban kell imádniok!“ Ebben a nagy igazságban és felhívásban kell megújulnotok ! Az Istent mi a legtisztábban Jézus történeti személyén keresztül látjuk. Benne látjuk Isten jóságát, szeretetét, benne látjuk a legviiágosabban azt a nemes szellemiséget, amely Isten lényege, életünk, létünk örök fundamentuma. Ebből a szellemiségből kell nektek, nemes ifjúság, mind többet és többet merítenetek, hogy több szeretet, több jóság, több nemesség, több lelkesedés éljen szivetek mélyén a szép, a jó és az igazság eszményeiért! Így juttok közelebb az Istenhez, aki szellem, igy imádjátok Őt valóban szellemileg és igazságban. •1 v ' \
