Református Kollégium, Kolozsvár, 1915
V. A reformáció áldása. Irta és az 1915. október 31-iki ünnepélyen elmondta dr. Tavaszy Sándor. János ev. 4. 24. Ma a reformáció évfordulóját ünnepeljük ! Ma a reformáció eszményeinek áldozunk! Évszázadoknak vágya, nagy hősi lelkek sóvárgása, millió szív éhezése és szomjuhozása, megszámlálhatatlan lélek epekedése egy szebb, tisztább és harmonikusabb éle1 után nyer kifejezést ama napnak történetében. Ama napon kifejezésre tör s egy nagy léleknek tiltakozó és az örökéletet kereső szavaiban feljajdúl és belezúg e világba évszázadoknak elfojtott keserűsége, az igazságért való éhezésének, az örökélet mennyei forrásai után való szomjúhozásának szava. Ama napon kezdetét veszi egy nagy világtörténelmi megújulás, melynek hullámai a mi időnkig érnek. A reformációt nem szabad úgy tekintenünk, mintha az egy pillanatban, egy napon született volna meg. Hosszú évszázadok érlelik, sok-sok vágyakozás az igazság és szabadság után készíti elő, sok erős tekintet sugara és tüze gyújtja fel azt a világosságot, amely amaz első október 31-én fellobban Witten- bergben. Az emberi lelket egy örök vágy hajtja az örök eszmény után. Egy égő tűz hevíti, egy mennyei erő és szenvedély készteti, hogy belső természeténél fogva szeresse a jobbat, a tökéletesebbet és a nemesebbet. Ez az örök vágy hajtja a világtörténelmen át az embert égi eszményei után. Ennek az örök vágynak heroikus nyilvánulásai azok a világtörténelmi nagy fordulók, amelyek mint vulkánikus kitörések jelzik azokat a nagy, belső forrongásokat, amelyek az emberiség egyetemes lelkében végbe mennek. E világtörténelmi fordulók közé tartozik első helyen a reformáció is. A reformáció első sorban vallási megújulás, azután erkölcsi
