Református Kollégium, Kolozsvár, 1915

— iS Ez a mi drága halottunk nem volt sem népvezér, sem kormányzó hős, mégis az ő életéből is kisugárzik, ah, milyen tisztán, fényesen sugárzik ki a Józsué tálentumos gondolata: minden beteljesedett! Isten benne is egy csomó jó szót üzent e világnak Isten áldásul gondolta őt és ime, minden betelt.

Magyar úr elhagyatott mezőségi vidéken, — ezernél több oka van rá, hogy meneküljön a kicsiny, szegényes, unalmas világból, de ő egyszerre meglátja, hogy e tényből feladatok támadnak reá nézve s pátrónusa, barátja, orvosa, sőt pásztora lesz a népének. Születésének előnyei és anyagi helyzete felmentették a munka súlya alól: s ime ő annyit dolgozik egyesületekben, gyűléseken, mint egy hivatalnok s gazdálkodik úgy, mintha ő lenne önmagának az első tisztje. De azért nem nyelte el a föld, mert a földet drága eszköznek tartotta magas nemzeti célok szolgálatában ; megszentelt talajnak egy lelki, erkölcsi világ számára. Meglátta és megmutatta, hogy a föld sem nem kacér nő, akinek mi legyünk rabszolgái, sem nem cseléd, hogy ő legyen a mi rabszolgánk, hanem áldott anya, akiben tisztelnünk kell az anyaságot. Egyházának hű fia volt: a legmagasabb tanácsban is úgy ismerte az ügyeket, mint az ő kis presbitériumában, s az ő kis presbitériumában oly hűséggel gondozta a filléreket, mint ott fenn a százezreket. Becézgette a kollégiumot s az őt jellemző nobilitással fizette vissza mindazt, amit az alma matertől kapott: lélekért lelket, szeretetért szeretetet, szellemi ajándékokért — hálás odaadást. íme, ilyen egy igazi úr, aki — szolgál.

Családjában milyen volt? Beszélnek róla a sárguló levelek, hogy milyen gyöngéd, jó fiú volt, kis apródja az édes anyjának. Mosolygó gyermekek pedig nem tudtak betelni vele, hogy milyen áldott, drága jó nagyapa volt. És te, aki egészen közelről láttad őt ... Az ő nagysága „közeli nagyság“ volt: minél közelebbről nézte valaki, annál nagyobbnak látta. Nem a fénynek, a melegnek embere volt ő! A fény távolban is látszik, de a meleg esak közelről érzik igazán.

Nem veszett el semmi abból a jóból, amivel Isten meg akart áldani titeket — őbenne.

És még nincs vége az áldásnak, ami lényéből fakadt. Marad utána szép fényes emlék, amely sokáig világítani fog, marad utána nemes példa, amely vonzani fog s akiket nem vonz, azokat megítéli. Marad utána bölcseségtől fénylő tanítás unokái számára