Református Kollégium, Kolozsvár, 1914

\

Balogh Károly koporsója felett.

1915. jan. 31-én elmondotta dr. Kecskeméthy István ref. theologiai igazgató.

Péld. 10, 9.

E koporsóban nyugszik Balogh Károly, az Úrban kedves atyánkfia, aki életében soha nem nyugodott. Pedig terhes gondok soha sem emészthették, a pénznek szerelme soha sem bántotta, élete olyan volt, mint a termékeny rónákat öntöző csendes, szelíd folyam ; háza tája olyan, mint a nyugodt, derűit, fényes örök tavasz ; de a szivében olthatatlan tűz égett, de ereiben nyughatatlan vér keringett: a hazáért, a nemzetért, az övéiért égő turáni vér. A fajszeretet és honszerelem tüzében járt, tehát a tökéletességben járt.

Aki tanár, annak szivében különben is nagy szeretetnek kell lakoznia; mert különben egész élete haszontalan és kínos gyötrelem. Balogh Károly tanári élete hasznos, kedves és gyönyörűséges volt. Tanítványainak legjobbjai nagyon szerették őt; és ö nagyon szerette valamennyit. Ha ő dorgálta is őket, mikor szükségét látta, de másokkal szemben mindig kész volt védelmükre támadni. Tárgyát hasonlóképen szerette. És annak a klasszikus antik-kornak, melynek neveltetésünknél fogva mindnyájan oly bámulói vagyunk, nemcsak hivatott interpretátora, hanem méltó reprezentátora is volt, aki azokat a fennkölt antik erkölcsöket, amelyeket mi írásból oly nagyra becsülünk, amelyeket azonban, mint szent Augustinus világosan kimutatja, a saját koruk sem vett komolyan, egészen komolyan vette. Amiket a római klasszikusok oly szépen magasztalnak, majd oly búsan elsiratnak, a hős-kor nemes polgári erényeit, azokat ő mind élte. Magyarázataihoz élete volt a legszebb illusztráció. Mert a klasszikus pogány erkölcsöket önkénytelen is mélyebb keresztyén tartalommal töltötte meg. A pogány büszkeséget a keresztyén alázatossággal helyettesítvén, jellemének fővonása lett a bölcs és szerény, de soha nem alkuvó bátorság, ő igazán bátorságban járt, mert a tökéletességben járt. Elveit, irányát, meggyőződését mindig teljes nyíltsággal vallotta és szilárd biztossággal képviselte ifjúsággal, tanárokkal vagy felsőbbséggel szemben. Általában klasszikus szellemet hirdetett, de keresztyén erkölcsöket tanított. És csodálni lehet, hogy ő, akinek gyermek-, ifjú- és férfikora hazánkban a keresztyén szellem legszomorúbb elhanyatlásának idejére esett, és akinek szelleme főként a pogány remekírókból táplálkozott, honnét szívott magába annyi és oly nemes keresztyén

— 22 —