Református Kollégium, Kolozsvár, 1914

— 13 —

„Skios múzsája s Teiosé,

A hőskoboz, szerelmi lant,

Más parton él hírben, nem itt;

A hang szülőföldén kihalt,

Bár Eccho távolabb veti

Mint ősink „Boldog Szigeti!“ (Arany J.)

mégis tömérdek benyomástól üdülten jött haza s nem győzte tanítványai közt szórni szét az Attikából hozott fényt, meleget, tudást, szemléletet, amiből mind tudományt is akart csinálni.

Aztán kiment tanulmányozni a nagy német világot, hogy lássa meg közvetlenül, hogy micsoda sárkányvérbe is fiirödnek meg még most is azok a németek, hogy a tudománynak, az ismeretnek, de amellett a kötelességeknek épen olyan epikus hősei ma, mint voltak a Nibelungenlied Hágenje és Siegfriedje egykor a csatáknak? És tanúit és jegyzeteket készített és tanintézeteket látogatott és figyelt és leste a német nevelés titkait, a nemzetben a lelkek legmélyén dolgozó nagy ethikai erőket; mert első benyomásra is meglepte az a bámulatos öntudat, amely már a kicsiny ginmázistában is ott él azzal a meggyőződéssel, hogy ő most azért tanúi, hogy nagyra nővén, nemzetének szolgáljon.

Mikor németországi útjáról hazajött, mi már fájdalommal láttuk, hogy azokat a nyájas szemeket felettébb sötét karikák övezik ; arra a még egészen fiatal arcra az a félesztendő már egy nehány nagyon mély barázdát szántott; arra az erős átható hangra szor- dinót tett Berlin éles levegője. Az a tíidő zihál és untalan mély lélekzetet kell vennie, hogy compensálni tudja a zakatoló szív munkáját. De hát a kegyelem még rózsaszínű fátyollal takarta el előle azt a sírgödröt, amely felé a gyöngülő szervezet lassanként lépegetett! Ő maga még folyton tervezett. E tervezések azonban nem légvárak építése és ábrándok üzése volt. Ezek mellett szaka- datlanúl dolgozik és teljesíti mint tanár és mint az egyházkerület tanügyi előadója híven, igazán, pontosan a maga kötelességeit. Es mi, munkatársai csak azért nem korlátoztuk a munkában, hogy ő észre ne vegye, hogy hiszen tulajdonképen a lelkünk legmélyén már féltjük. Az Isten neki még a munkára és a hűségre adott kegyelmet; ember ne korlátozza ezt, amig ő örömét leli benne. A lélek élénk, a kötelességtudás törhetetlen. A lanterem üdülő helye s fellelkesedik, ha egyszer ott lehet tanítványai között és magyarázhatja kedvelt klasszikusait, fejtegetheti a homerosi con-