Református Kollégium, Kolozsvár, 1914

- 116 helyettes pénztárnokát (f 1915. IV. 17-én), aki rövid kollégiumi szolgálatában is éppen hü kötelességtudásával szerezte meg mindnyájunk nagyrabecsülését.

Veszteségeink szomorú sorában emlékezzünk meg kegyelettel özv. Scí/ni Lászlóné és özv. Sárkány Ferencné úrnők szelíd haláláról is. Az isten jóságos akarata hosszú és szép életet adott nekik, melynek legboldogabb idejét férjük oldalán a kollégium közelében töltötték el, osztozva az alma mater örömében és bánatában. Sámi László és Sárkány Ferenc, a kollégium múlt századbeli nagynevű tanárai meleg szívvel szerették és vezették az ifjúságot a kötelességtudás szép magaslatai felé s szivük és munkájuk nemességét, szeretetük nagyságát életük hü társa tette teljessé. Sárkány Ferencné úrnő halálában dr. Sárkány Lajos tanártársunknak édes anyját is gyászolja a kollégium.

Br. Gyó'rffy Gézáné úrnőt, aki boldog emlékű fia, Elemér emlékezetére 1000 koronás alapítványt tett kollégiumunknál, április 27-én vesztették el övéi. A család gyászában kegyelettel vészén részt a kollégium is, amely nemes szivének jótékonyságát mindig érezni fogja.

Mélyen éreztük a magyar tanárvilág gyászát Szabó Péternek, a budapesti gyakorló gimnázium kiváló tanárának 1914. szeptember 25-én váratlanúl bekövetkezett halálában. Iskolánk egykori kitűnő növendéke volt ő, testvére Szabó Imre tanártársunknak, fia a kollégium egykori jeles tanárának, Szabó Samúnak. A veszteség, amely Szabó Imre kedves tanártársunkat sújtotta, gyásza a kollégiumnak is, amelyre az elhúnyt mindig csak dicsőséget hozott.

Mély és igaz részvétünk fordúl az elhúnyt testvérei felé, akik kettős gyászukban oly igen sokat siratnak.

Fájdalommal emlékezem meg Péchy Zalán volt VI. osztályos tanítványunk haláláról, aki július 27-én egy szerencsétlen percében önkezével vetett véget ifjú életének, gyógyíthatatlan sebet ütvén szerető szüleinek szivén. Túlérzékeny idegzetén nem tudott uralkodni s a szelíd feddő szót is tűrhetetlennek érezvén, így vélt igazságot szolgáltatni magának. Őszinte részvéttel vagyunk mély gyászukban szerető szülei iránt s azt óhajtjuk, vajha az isteni gondviselés idővel gyógyító balzsamot hintene szivüknek fájó sebére.

Kollégiumunk volt tanítványai közül százan meg százan küz-