Református Kollégium, Kolozsvár, 1914
— 117 (Jenek kedves hazánk szabadságáért a távol harctereken. Északon és délen, keleten és nyugaton magyar vér bibora festi a mezők füvét és a hegyek szikláit pirosra, hála és dicsőség azoknak, akik életüket és vérüket adták a hazáért! Szabó Imrén kívül dr. Rucska Miklós kolozsvári orvos, Zoványi Pál V. éves orvosnövendék, Daday Gábor erdészgyakornok, Schilling Farkas birtokos, Molitorisz Jenő és Szarvady Árpád joghallgatók, volt tanítványaink hősi haláláról értesült kollégiumunk. Sárossy Gyula joghallgató, volt kedves tanítványunk a harctéren szerzett betegségében Kolozsvárt hunyt el. Koporsóját ifjúságunk és tanári karunk is kisérhette. Büszkeséggel gondolunk rájuk, akik a legdicsőbb mezőn, a becsület mezején, a hazáért harcolva dicsőséges halált értek el. Tetteik és hősi haláluk fénye és dicsősége beragyogja a százados kollégium szürke falait s tanítani fogja nemzedékről nemzedékre a jövendő magyar ifjúságnak az igaz honszerelmet, amely nem a szóban, hanem a tettekben nyilvánúl meg, az élet munkájában és az élet feláldozásában. Dulce et decorum est pro patria móri! Az iskolai év megnyitása, épületeink. Mint a társadalom minden intézménye, úgy intézetünk is a fentírt veszteségeken kívül is súlyosan érezte minden ízében a háborús esztendő terheit. Az általános mozgósítás kezdetétől fogva épületeink hol egészükben, hol részeikben hadi célokra lévén lefoglalva, nélkülöznünk kellett megszokott s a modern igényeknek megfelelő tantermeinket, nagy udvarunkat s összehúzódva a régi internátusbán kellett folytatnunk és a szokottnál korábban befejeznünk munkánkat. Szívesen adtuk oda megszokott kedves munkatermeinket vitéz katonáinknak laktanyáúl, később sebesültjeinknek kórházul. Csekély viszonzás ez azokért a nagy szolgálatokért, amelyeket ők miérettünk tettek. Intézetünk mindenik épülete, kivéve a szertárakat és az igazgatói irodát, továbbá a szolgalakásokat, 1914. aug. 3-tól 26-áig katonai laktanya volt; ekkor a tornacsarnok kivételével a többi helyiségből ugyan kivonúlt a katonaság, de épületeinket a parancsnokság lefoglalva tartotta egy esetleg berendezendő hadi kórház céljaira. így bár helyiségeink lettek volna, a tanítást a rendes időben nem kezdhettük meg, míg szept. 8-án tartott elöljárósági ülésünkön gr. Bethlen Ödön kormánybiztos úr kinyilatkoztatta, hogy bár az intézet a lefoglalás alól végleg fel nem menthető,
