Református Kollégium, Kolozsvár, 1914
— 113 — magunknak is voltak súlyos veszteségeink, e súlyos veszteségek sem tudtak megakadályozni munkánkban, előmenetelünkben. Mert tetszett a te atyai kegyelmednek, hogy fájdalmas veszteséget szenvedjen intézetünk is munkásaiban, elveszítve közülök kettőt is e véres napok viharában, akiket arra méltattál, hogy életükkel, vérük hullásával tegyenek bizonyságot hazájuk olthatatlan nagy szerete- téről. Jó Atyánk, Istenünk, szabados ura életnek és halálnak, bár sajog szivünk, bár érezzük a magunk és hozzátartozóik veszteségeinek nagyságát, mindazonáltal a te akaratodon való megnyugvással hajtjuk meg fejünket szent végzésed előtt és szólunk: te adtad életünket, te elvetted, legyen meg a te szent akaratod. Hősi halált halt munkatársaink porainak adj örök nyugalmat: nemes lelkűknek adj részt az örök élet dicsőségében. Emlékük hadd éljen szivünkben, hadd őrizze meg nevüket és emléküket a hálás kegyelet, hadd keresse fel sírjukat és áldó imádság mellett mondja el szent neveiket. Minket pedig számban megfogyva, de meg nem törve, akik a te benned vetett rendületlen bizodalommal munkáljuk itt a te országod fenséges munkáját, tarts meg továbbra is a te atyai jóvoltodban, kegyelmedben és szeretetedben. Vedd kedvesen imánkat, amelyben benned vetett bizodalommal zörgettünk naponta kegyelmed ajtaján és amelylyel hadd zárjuk be a súlyos megpróbáltatás esztendejét: Atyánk, Istenünk, légy velünk igazságos harcunkban; oltalmazd, segítsd küzdő seregünket, vezesd diadalra zászlóinkat s rövid időn, győzelmes harcok után hozd el számunkra a béke áldott napjait! A reménységben, hogy te meghallgatod a mi imánkat, hadd menjünk pihenőre. Oh legyen a pihenés e napjain is mint volt a munka napjain, mirajtunk, mivelünk a te kegyelmed, jóvoltod. Ámen! 8
