Református Kollégium, Kolozsvár, 1914

— 112 —

gyekre, hogy onnan jönne segedelem nekünk, de ime, a hegyek remegtek és a halmok ingadoztak, ime, gyászba borúit a föld és elhomályosodott felettünk az ég. Ime, a föld kerekségének népei vad tusára keltek s küzdenek egymás ellen; ime, szakadatlan áradatban öntözi a drága ifjúi vér a szomjuzó földet, évszázadok alkotásai mennek barbár kezek pusztításai alatt veszendőbe pillanatok alatt; ime, milliók lettek hazátlanokká s bolyonganak hajlék és kenyér nélkül és a mi lelkünk ott járt szüntelenül a véráztatta csatamezőkön egyszer büszkén magasan szállva mint a saskeselyü, máskor kínok és keservek között mint a szárnyatörött madár vergődik a porban, a hadi szerencse változásai szerint.

Oh! Atyánk, Istenünk, aki szerető kezekkel védelmezed a kicsiny fészket, hogy sértetlenül maradjon a vihar dúlásai, pusztításai között is, íme, alázattal, hálával borulunk le atyai kegyelmed, jóvoltod előtt, hogy e vérzivataros napokban, a rettentő háborúságok közepette kiterjesztetted oltalmazó karodat felettünk és megengedted kegyelmesen, hogy e nehéz és véres napok idejében is folytathassuk itt, ha akadályok, nehézségek között is munkánkat, fáradozhassunk a lélek örökkévaló kincseiért, munkálhassunk értelmünk világosságán, szivünk nemesítésén, akaratunk jóra irányításán : áldott legyen a te szent neved, hogy hajlékunktól távol tartottad a romlást és a pusztulást és ha nehéz és fárasztó küzdelmek között is, elvégezhettük egy év kiszabott munkáját, teendőit.

Téged illet érette a dicséret és dicsőség, mert te cselekedted, hogy az ellenség támadásai fegyvereink tüzében mindezideig összeomlottak ; te adtál harcosaink szivébe bátorságot, lelkesedést, hogy életük árán, vérük hullásával is megvédjék a hon határait. Legyen áldott a le szent neved a kivívott diadalokért, legyen áldott a te dicsőséges neved, hogy megelevenedett honvédeinkben a hősi szellem, felragyogott új fényben a régi dicsőség napja és a világ árva népünket mint hőst látta s féli megint s velünk együtt tesznek vallomást, hogy nincsen annyi babérlombja délnek, nem terem annyi márványt a föld mélye, nincs annyi szép szava a költészetnek, hogy méltó emléket tudnánk állítani honvédő hőseinknek. És legyen áldott a te szent neved, hogy adtál nekünk hűséges szövetségeseket, akikkel egyetértő indulatban fel tudjuk venni a harcot egy egész világ gonoszsága ellen s hisszük, hogy fegyverbarátságban velük a poklok kapúi sem tudnak diadalt venni rajtunk.

Legyen áldott a te dicsőséges szent neved, hogy bár nekünk