Református Kollégium, Kolozsvár, 1914
XIII. Évzáró ima. Irta és az 1914—15. iskolai év végén tartott záróünnepen 1915. május 22-én elmondotta Tárkányi György vallástanár. Hozzád száll buzgó fohászunk, forró hálaimánk, Isten a magas- ságos mennyben; téged keres szivünk, hozzád vágyik, oh Örökkévaló, aki vagy az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég, az első és az utolsó gondolatainkban s minden mi munkánkban. Hadd szálljon hozzád buzgó fohászunk egy esztendő munkájának végével, jó Alyánk, áldott Istenünk, mert tied az erő, tied a hatalom; tőled jön a meghallgatás, a megtartás és szabadítás mindörökkön örökké. Hadd legyen azért tied a dicséret, dicsőség, tisztesség és hálaadás, legyen tied szivünk hálája, ajkunk magasztaló szava, oh mi áldott Istenünk, aki oltalmunk és erősségünk voltál és maradsz minden időben, akinek erős torony a te szent neved, ahol menedéket, békességet és nyugodalmat talál a mi szivünk a nehéz megpróbáltatás napjaiban. Oh! bizony, te vagy a mi oltalmunk és erősségünk a jelen való gonosz világban, súlyos megpróbáltatások idejében, amelyek között kezdettük és végezzük is munkánkat, belejutva egy véres világháború forgatagába. Te tudod, oh mindentudó Istenünk, mi nehéz fárasztó munkát kelle végeznünk, mi súlyos volta feladat, amely elé az elmúlt esztendőben állítottál. Körülöttünk lángba borúivá állott az egész nagy világ, itt örvénylett körülöttünk vészes, szilaj árja egy mindent elbontással fenyegető háborúnak: megrendült alattunk a vén föld, hogy szinte hallottuk recsegni, ropogni alkotmányait. Oh! bizony, nehéz, borús napok következének el reánk. Oh 1 bizony, néztük a földet nem egyszer; de ime, kietlen volt és puszta; néztünk az égre, de ime, alig volt világossága; felemeltük szemeinket a he-