Református Kollégium, Kolozsvár, 1913
86 nemcsak jólét volt, hanem az erdélyi szellem gazdag alkotásokban tudott megnyilatkozni. ö maga volt a legnagyobb alkotó. Alig van városa Erdélynek, amely valami anyagi alkotásban ne őrizné a nagy fejedelem emlé* két. Kolozsvár, Fehérvár, Enyed, Déva, Vajdahunyad, Marosillye, Torda, Meggyes, Segesvár, Szeben stb. stb. mind tudnak mutatni egy-egy követ, egy-egy falat, bástyát, kaput, szobrot vagy templomot, amelyet ma is Belhlen-névvel neveznek. Pedig mennyi mindent rombolt össze az idő s az emberek kegyetlensége azóta! Mily sokat köszönhet neki a mi református egyházunk! Az ő kora a protestáns vallásosság és egyháziasság aranykora volt. A történelem világosan tanítja, hogy a XVII. században az emberek cselekedeteinek uralkodó indító ereje a vallásos érzés volt. A vallás adta a cselekedetek nemes tartalmát, abból tűzték ki a célokat s abhoz választották az eszközöket. Az egész társadalmi élet problémáját, az ember létkérdését a hit igazságaiban keresték. Ez adott fegyvert a kézbe, szárnyakat a szellemnek, Célokat a tetteknek s az élet minden megnyilatkozását a hitnek fénye sugározta be. Bethlen igaz fia volt korának. Ö is ebben a vallásos világnézetben élt. Országépítő munkája céljait is vallásos lelke tartalmából tűzte ki s Erdélynek lelki szemei előtt lebegő jövendő nagyságában kálvinista egyházának vezető szerepet szánt. A kálviniz- must nemzetfenntartó erőnek látta s mindent elkövetett, hogy azzá is tegye. A más vallásúakat nem üldözte, sőt védte az üldözésektől. De a maga egyházát naggyá és vezető tényezővé tette. Azt szerette volna, hogy a kálvinista protestáns szellem hassa át ezt az országot s emelje az egységnek, a műveltségnek, a szellem fejlődésének magas fokára. Ezért támogatta anyagilag és erkölcsileg, ezért tette nemessé Erdélynek összes kálvinista papjait s ezért akarta, hogy az iskolákból a protestántizmus szelleme áradjon széjjel a hazában. Tudta, hogy ez a szellem egyet jelent a műveltséggel. Ezt a szellemet hagyta reánk örökségül. Az erdélyi kálvinista iskolák, még ha nem is vették mindnyájan anyagi erejüket a Bethlen Gábor atyai gondoskodásától, bízvást Bethlen Gábort tekinthetik alapítójukúl. A szellem, amely tradicióképen reájuk szállott, a nagy fejedelemtől származik. Ennek a szellemnek emelt ő romolhatatlan emléket a Bethlen-kollégiumban, amelynek ő adta anyagi erejét, de országmegváltó munkája célját és eszközeit is
