Református Kollégium, Kolozsvár, 1913
Évzáró ima. Irta cs az 1913—14-ik iskolai év záróünnepén, 1914. június 17-én elmondotta Tárkányi György vallástanár. Akitől jön az élet és az életnek minden áldása, aki napjainkhoz napokat adsz és szent akaratodból megsokasíthatod esztendőink számát, ime, véghatáránál állva egy munkára rendelt esztendőnek, szivünk teljességéből mondunk dicséretet nagy nevednek, rnegilletődéssel magasztaljuk jóságodat, áldjuk kegyelmes gondviselésedet, hogy a letűnt esztendőben is a te szemeid néztek e házra éjjel és nappal, őrködő angyalaid tábort jártak körülöttünk, hogy védjenek, oltalmazzanak vésztől, csapástól s védő szárnyaid alatt akadály nélkül íolyjon itt e hajlék áldást, üdvöt árasztó munkája. Áldott, áldott a te szent neved, oh könyörgést meghallgató igaz Isten, mindenható Atyánk az Ur Jézus Krisztus által, hogy nem volt hiábavaló a mi benned vetett bizodalnmnk, hogy a mi reménységünk meg nem szégyenített minket, mert meghallgattad a mi imádságunkat és a mi könyörgésünk szavát, amikor munkánk kezdetén e helyen hozzád esedeztünk megtartásért, segedelemért, és a te kezedbe tettük le reménységgel sorsunkat és jövendőnket. Legyen áldott a te szent neved, hogy az elmúlt esztendőben is éreztetted velünk a te közelségedet, éreztetted velünk, bogy a te közelséged oly igen jó nekünk: te erősségünk voltál a mi gyöngeségünkben és akiknek ereje nem volt, azoknak erejét ineg- sokasítottad, hogy a te erőd által gyámolítva elvégezhettük, amivel megbízattunk, elvégezhettük egy esztendő gyönyörűséges szép, de egyszersmind fárasztó, nehéz munkáját, hordozhattuk nem egyszer súlyos, gyötrő terheit, elviselhettük megpróbáltatásait, fájó sebeit. XIX.
