Református Kollégium, Kolozsvár, 1912
55 szítöje a br. Kemény Endre: „A nyugat római birodalom hanyatlása és bukása“ című művének. Ebben az évben egy másik, több számban folytatott értekezése „A de Lamartin Caesar‘‘-ja jelenik meg. 1867. szeptember elején Hegedűs István veszi át a Remény szerkesztését. Hegedűs Sándor már a szeptember 29-én megjelent 3-ik számban .,Megjegyzések“-et közöl Végh Arthurnak az előző két számban Quinet és Peyrat cím alatt megjelent tanúlmányára. Annyi változatosság, elevenség a szerkesztésben, tartalomban talán egyszer sem volt a lapban, mint a Hegedűs István szerkesztése alatt. Hegedűs Sándor önkéntes munkásságából említésre méltó még a „Kis Kör“-ben való munkálkodása. Ezt a szűkkörű önképzőkört Ilóry Béla Hegedűs Sándorral s még 14 társával alakította 1863-ban, mikor első éves bölcsészek voltak. A 16 tag között voltak másodéves bölcsészek is, sőt egy-egy alsóbb osztályost is bevettek, ha érdemesnek tartották reá. Így az idősebbek közűi tagja voll a ljörnek Sámi Lajos, Horváth Mózes, Kemény Endre, Molnár Albert, az utánuk következő osztályból Hegedűs István. A kör tervezéséről s megalakításáról Hegedűs Sándornak Hóry Bélához intézett leveleiből nyerünk tájékozódást. Az első terveket Ilóry Béla br. Bánffy Endrével beszélte meg, azután közölték Hegedűs Sándorral s kérték hozzájárulását. 1863. szeptemberében csakugyan meg is alakúi a kör, nagy buzgalommal működnek a tagok, amint ezt tanúsítják a Hóry Béla iratai között fennmaradt feljegyzések. 1864-ben már a kör reformálásának tervét véli fel Hegedűs Sándor. Augusztus 1-én kelt levelében arra hivatkozik, hogy a „Kis Kör“ tagjai lefényképeztették magukat s a csoportképen Hegedűs Sándor a zsámolyon ülve foglal helyet, tehát a többinél alacsonyabb helyzetben. Erre hivatkozik a következő soraiban : „Ami a segédszerkesztőséget s a kör megvetését illeti, tévedsz, barátom. Én arra a körre sokat adok, s komolyan mondom, szerencsésnek érzem magamat, hogy bár oly szellemi fokon állok a többihez képest, mint ahogy a képen ülök, mondom örvendek, hogy tagja lehetek, mert bizony sokat tanultam én az alatt az év alatt. Segédszerkesztőségre nem vágyom, de nem is kell, mert Bánffy Endre már meg van választva és reá nézve nem jó lenne, ha most nem ő lenne, mert ez a lecsapáshoz lmsonlítna, különben ő teljesen és sokkal jobban megfelel, mint én.“
