Református Kollégium, Kolozsvár, 1912
Ä reformáció egyetemes értéke. Irta és 1912. október 31-én, a reformáció emlékünnepén felolvasta : Makkai Ernő r. tanár. „A protestantizmusban az ember, mint szabad erkölcsi lény, visszanyeri a vallás mezején a maga jogát és ezzel az egész vallásos élet előtt egy új irány nyílik meg.“ Egy kiváló protestáns írónak ezen idézett szavaiban a protestantizmus történelmi jelentősége abban van kidomborítva, hogy az ember a vallás mezején visszanyeri a maga jogát. Minden egyéb tehát, ami a reformációt értékessé teszi az emberiség Ítéleti' előtt, abból a nagyfontosságú tényből sarjadzik ki, hogy az ember visszanyerte a valláshoz való egyéni jogát. Az egyén vallásos életének szabadsága: ez a reformáció jelszava. E jelszóban nyer kifejezést az ember lelki életének az a formája, amely egyedül alkalmas arra, bogv az egyéni lélek kiválóságait kifejezésre juttassa. A mai ünnep a lélek szabadságának ünnepe. Október 31-ike szabadságünnep, mert az a nagy férfiú, aki e napon úgy mert cselekedni, hogy magára zúdítsa a világ hatalmasainak haragját, az elnyomott lelkiismeret szavát szólaltatta meg. Luther Mártonnak, az augusztinus barátnak éveken keresztül háborgó és nyugalmat nem találó lelke örök tanúbizonyság arra, hogy a középkor keresztyénsége nem az igazi keresztyénség volt. Luther pappá lehetett anélkül, hogy valaha a bibiiá látta volna. És paptársai századokon keresztül mind csak hírből ismerték a bibliát, de hozzányúlniok nem volt szabad. Hogy mi a keresztyénség, azt nem a bibliából tanúlták meg, hanem a theologiát tanító tudós papok beszédéből és könyveiből. Ezek pedig azt tanították, hogy a keresztyénség egy tanrendszer, amely hivatva van a világ mivoltának magyarázatát adni. A magyarázat szempontját a biblia adja, de magát a magyarázatot az egyház gyakorolja. Az ember V.
