Református Kollégium, Kolozsvár, 1912
16 Hogyan értünk még valamely tárgyat?1 Mindenekelőtt érzéki vonásait vesszük észre, de ezek az érzéki vonások nem a kívülről öntudatunkba jutott valamik, hanem az öntudat funkciói, melyeket az inger megindít és öntudatunkba hoz. Az öntudat pedig, hogy az ö zárt egységét, az Éniségét megőrizze, a reá történő hatásokra azzal felel, hogy a vele nem homogen természetű hatást kép alakjában kivetíti, önmagával szembesíti s aztán e kivetített képet tudomásul veszi, azaz a tér és idő egyetemes formáiban szemléli. Az ismerő alanynak e képet kell megértenie, ez a reá nézve adott ismereti tárgy. Az öntudat tevékenysége eddig kényszerű retlekszműködés volt csupán, a megértés azzal kezdődik, hogy az öntudat a kivetített képet, azaz a megismerendő tárgyat analizálja, a tárgyon észlelt vonásokat a saját ismerő funkcióival azonosítja s ezen azonosítással a saját tevékenységeit ismeri fel és érti meg a Másban, az ismereti tárgyban. A Másban csak azon tevékenységeknek van értelme az öntudat előtt, amelyek közvetlenül ismeretesek s épen ezért magyarázatra nem szorulnak. A született vaknak a színt, a süketnek a hangot hiába próbáljuk megmagyarázni, mert azt sohasem fogja megérteni. Ezeket a vonásokat, melyek a tárgy tevékenységét jelentik, értelmünkkel tesszük az érzéki vonásokhoz s ezért értelmi vonásoknak nevezzük. S midőn az érzéki és értelmi vonásokból újra megalkottuk a képet, akkor azt megértettük. A megértés tehát az öntudat alkotó munkája, melyben az első nevezetes mozzanat a kép tudomásulvétele, amit érzéki megismerésnek is neveznek, a másik a megértés, mely az előbbivel együtt adja az értelmi megismerést. Ez utóbbi az öntudatnak magasabb fokú retleksziója, mellyel összefüggést létesít az egyes érzéki vonások között, sok hasonló kép analizálása és összehasonlítása után rangfokozatot állapít meg közöttük, egy vonást mint központi jelentést kiemel a többi közül s e lényeges vonás köré csoportosítja a többi vonásokat fontosságuk leszálló sorrendjében. Az ilyen módon megalkotott jelentő egységet közönségesen fogalomnak nevezzük. Azonban a fogalomalkotással még nincs befejezve az értelem munkája. Egyik fogalom a másikkal valamely közös vonás alapján szintén összefüggésben van s midőn az öntudat a fogalmak között az okviszony alapján egy szintetikus egységet létesít, előáll az 1E kérdés tárgyalásában különösen a Böhm K. műveinek megfelelő fejezeteit tartottam szem előtt. (Az Ember és Világa. 1 IV. köt., Lélektan, Logika, A megértés.)
