Református Kollégium, Kolozsvár, 1912
17 ítélet, mely nem egyéb, mint az alany és az állítmány egybetarto- zásának helybenhagyása ; e helybenhagyásnak nyelvi kifejezése az állító mondat. Ha azonban két fogalom összefüggése nem közvetetlenűl, hanem egy harmadiknak közbeiktatása által van kimutatva, keletkezik a logikai gondolkodásnak egy zárt, kerekdcd szakasza, melynek minden része szükségképeni összefüggést mutat. Ezt a szorosan egybefűzött egységet Aristoteles egy rendkívül találó kifejezéssel szillogizmusnak nevezte. Mindezek a műveletek az értelmes alanynak aktusai, az Ennek öntudatos alkotásai. Nem akarok ez alkotásokkal részletesebben foglalkozni, tüzetes és mélyreható fejtegetésüket a Rohm Károly müveiben találja az érdeklődő. Csak épen rá akartam mutatni azon alapvető értelmi műveletekre, melyek nélkül ismeretek birtokába jutni nem lehet s amelyeket a tanulónak is cl kell végeznie, ha valamit meg akar érteni s ezt magasabb egységbe, rendszerbe akarja illeszteni. Tehát a jelentés és az elrendezés a megismerésnek két alkotó mozzanata; „mindkettő az Én egész életének ki fejlése; a jelentés azokat az aranyszemeket szolgáltatja, melyeket az ideális natura öntudatos Énünk elé partra vet, hogy ezt az öntudatunkat gazdagítsa s így önállósítsa ; az elrendezés azon erőt, mely mindezt a kincset állandóvá teszi, tartalma szerint csoportosítja s rendezett birtok módjára uralkodó gazdája számára örökre biztosítja.“1 Ha ilyen módon sikerülne ifjúinknak feldolgozni és sajátjukká tenni mindazt az ismereti anyagot, melyet a könyvek, tanítóik, saját tapasztalataik nyújtanak nekik, akkor valóban erősödnék, gyarapodnék lelkűk tartalma, intelligenciájuk tevékenységének minden egyes mozzanata, öntudatos alkotása Énjüknek kifejtését, megvalósítását jelentené. Minden egyes sikeres aktus fokozná az Én önmegvalósító erejének, az önerőnek érzetét. Ebből az érzetből fakad azon öröm, melyet érez minden tanuló, ha sikerült valamely problémát megoldania. Minden egyes új ismeret fokozza erejét és önbizalmát, minden kérdés megfejtése valósággal egy-egy diadal; az esetleges sikertelenség esetén nem csügged el, tudásvágya, kutató ösztöne nem hagyja nyugodni, míg el nem éri a kitűzött célt. S így lassanként kialakul lelkében az objektiv világgal szemben egy új szubjektív világ, a tudás világa. E világ az ö alkotása, 1 Böhm K. A logikai érték tana. •’ 18 1.
