Református Kollégium, Kolozsvár, 1911

II.

Br. Bánffy Dezső egyénisége.

— 1911. szeptember 5-én, az iskolai évet megnyitó emlékünnepen elmondotta Kovács Dezső igazgató. —

Akinek emlékezetére ez ősi kollégium századoktól megszentelt falai közt ez ünnepélyes órában egybegyülekeztünk, igazi férfi, egész ember volt. Jellemének kulcsát tettei adják kezünkbe s midőn tetteit száinbavesszük, a nemzet egyik legnagyobb költőjének a kérdésére találjuk meg a választ azokban :

Hallottad a szót: „rendületlenül“?

Ábránd, hiúság, múló kegy, javak,

Lenn a sikamló tér, nyomás felül,

Vész és gyalázat el ne rántsanak!

Oh, értsd meg a szót: árban és apályon — Szirt a habok közt — hűséged megálljon.

Bánffy Dezső báró, akinek nevével megnyitjuk 1911 — 12-ik esztendejét ez ősi magyar kálvinista kollégiumnak, hallotta és megértette a szót. Állott rendületlenül az őrhelyen, ahova végzete állani parancsolta. — Szirt a habok közt — hűsége megállott.

Kora hitvány, energiátlan, hazug korszak. Kedvét nem az alkotó tettekben, hanem a tekintélyek lerombolásában találja. Kigúnyolja azt, ami régi, ami hagyomány: a haza, az egyház, a család ősi intézményeit, amelyekben egykor maga is hitt, nem erősíteni akarja, hanem a réseket keresi rajtuk, amelyeket megtágítson, hogy rombolási szenvedélyének eleget tegyen. Az újat keresi mindenben. S hogy újat alkotni találékonysága és ereje nincs: a rombolásban találja meg szenvedélyének kielégítését.

Ilyen korban él Bánffy Dezső, a szó nemes értelmében a régi szabású nagyok közül való férfi, aki törhetetlen hűséggel szereti e sokszor homályba borított, de soha el nem enyésző emberi ideálokat: a hazát, az egyházat és a családot.