Református Kollégium, Kolozsvár, 1911

VII.

reformáció jelentősége a keresztyén művelődésben.

— Székfoglaló értekezés. —

1911 október 31-én tartotta Kovács Ferenc r. tanár.

Hogy az a nap, amelynek emlékét ma ünnepeljük, világtörténeti jelentőségű, senki kétségbe nem vonhatja, ha a történelemben némi jártassággal bír. Lehet valaki legbuzgóbb híve annak az egyháznak, melynek alkotmányára a wittenbergi ágostonrendi barát kalapácsütése 394 évvel ezelőtt a legsúlyosabb csapást mérte, mégis ha elfogulatlanul ítéli meg az eseményeket, be kell vallania, hogy 1517. október 31-ike a világtörténelem legáldásosabb következményű napjai közé tartozik, s ünnepe a keresztyénség azon nagy ünnepei mellé állítható, melyek bennünket az emberi nem váltságának nagy tényeire emlékeztetnek. Mint a pünköst ünnepe a keresztyén anya- szentegyház megalapítására, úgy emlékeztet bennünket október 31-ike a reformációnak nevezett nagy világfordúlat megindulására, a protestántizmus születésére.

Feltehetjük a kérdést: milyen lett volna az emberiség fejlődése a keresztyénség nélkül ? Éppen úgy elgondolkozhatunk azon is, hogy a reformáció nélkül hogyan fejlődött volna tovább a világ sorsa. Töprengésünkre mindenik esetben csak a nagy kérdőjel volna az eredmény. Megfejthetetlen problémák, mint a lét vagy a nem-lét kérdései. Meddő tépelődés volna sok időt pazarolni rájok.

Előttünk vannak a megmásíthatatlan tények, kitörölhetetlenül felírva a történelem lapjaira. A keresztyénség évezredekre kihatóan irányt adott a népek fejlődésének; kultúrát teremtett a régi világ leomlott kultúrája helyébe; erőtől duzzadó fiatal népek szilaj leikébe beoltotta a magasba vágyó, magasba emelő vallási eszméket; megszelídítette, megnemesítette a kannibáli vad erkölcsöket; nem-