Református Kollégium, Kolozsvár, 1911
I Ima. Irta és az 1911. évi szeptember hónap 5-én a br. Bánffv Dezső emlékünneppel kap csolatosan tartott é'vmegnyitó ünnepen elmondotta Tárkányi György vallástanár. Miatyánk, ki a mennybe helyeztetted a te királyi székedet, lui te meg nem tartasz, hiába vigyáznak a mi szemeink, ha te nem építed a házat, hiába fáradnak az építők. Hiába nekünk korán felkelni és későn lefeküdni, hiába fáradsággal enni a mi kenyerünket, hiába minden mi igyekezetünk, mert egyedül a Te akaratodtól függ fáradozásaink sikere, áldást munkánkra csupán kegyelmed adhat. Oh, bizony, jól tudjuk, hagy nem a gyorsaké a futás és nem az erőseké a diadal, nem a bölcseké a kenyér és nem az okosoké a gazdagság; jól tudjuk, hogy sem attól nem függ, akinek akaratja van, sem a futótól, hanem Tőled függ, oh könyörülő Isten, Tőled függ minden, mert a Te hatalmadban van a mi életünk, a Te kezedben vannak minden mi utaink. Jól tudjuk, szemeink előtt látjuk szüntelen, hogy elfáradnak az ifjak és meglankadnak, megtántorod- nak még a legkitűnőbbek is, de látjuk azt is, hogy akik Benned bíznak, azoknak ereje megújul; szárnyukkal magasra emelkednek, mint a saskeselyük, futnak és nem fáradnak el, járnak és nem lankadnak meg. Oh tudjuk, hogy Te paizsa és erőssége vagy mindazoknak, akik bíznak benned és Te azoknak, akik Téged szeretnek, mindeneket egyformán javukra rendelsz. Annakokáért munkánk kezdetén, egy új iskolai év megnyíltával buzgón leomlunk színed előtt, dicső, s imára kulcsolva kezeinket, megtartásodért, segedelmedért, áldásodért esedezünk. Oh légy velünk, oh tarts meg, áldj meg minket: kísérjen útainkon a Te őrködő szemed, segítsen munkánkon a Te áldó jobb kezed; hadd érezzük szüntelen: az Urnák angyalai tábort járnak az őt félök körül s megoltalmazzák és megsegítik őket. 1*
