Református Kollégium, Kolozsvár, 1911

31

hókra és elnökre, ismét igen nehéz szerep hárult. A kolozsvári theologiai fakultás teljes működésben van már, de anyagi ügyei rendezetlenek, autonómiája hiányos, tanárainak fizetése csekély; a közgyűlés további áldozatokra nem hajlandó, mert fedezetet sem talál reá; a nagyenyedi megszűnt theologiai akadémia barátai még mindig reménykednek, hogy visszaköltöztethetik a theologiát, s mindezek újabb meg újabb anyagot adnak az egyházkerületi közgyűlés fel-felújúló vitáinak. A szeretetház épülete készen áll már, de egyéb vagyona nincs, mint az országos sorsjáték jövedelméből fennmaradt csekély 15 ezer korona, s hivatását nem teljesítheti, mert nincs jövedelme. Az egyházkerületi közgyűlés a püspök kezdeményezésére megadóztatja az összes lelkészeket és tanárokat a szeretetház fenntartási költségeinek fedezésére. Ez az első eset, hogy a közgyűlés személyeket terhelő adót állapított meg; hogy hosszú előcsatározás után nem szenvedélyes közgyűlési viták nélkül történt a megszavazás, természetesnek látszik. A templomok felépültek, a körlel készségek működésben vannak, de a fenntartásuk mind újabb meg újabb áldozatokat igényel; újabb viták és újabb elkeseredések, melyeknek elcsendesítésére ismét a Bánffy erős elnökségére s elismert igazságszeretetére van szükség. A vezető elnök feladatát nehezíti Bartók püspök szigorú és rideg, megalkuvás nélküli kitartása elhatározott akarata mellett; nagyon megkönnyíti azonban ugyancsak a püspöknek feltétlen ragaszkodása úgy formában, mint lényegben a törvényes állásponthoz, mely előtt a legelkeseredettebb ellenzéknek is meg kell hajolnia.

Következik azonban az 1904. évi egyházi törvények végrehajtása, különösen az egyházkerületi közgyűlés szervezetének módosítása, mikor az összes egyházmegyei gondnokok fele, a tanároknak majdnem kétharmada megszűnik a közgyűlés tagja lenni. Ezekhez járúl a kollégiumi elöljáróságok új szervezetének becikkelyezése, ismét a tanárok eddigi jogkörének jelentékeny korlátozásával. A tanárok sohasem tartoztak a közgyűlés higgadtabb és szótlanabb tagjai közé, de midőn jogaik korlátozásáról kellett tárgyalniok, nem csoda, hogy az ékesszólás és a szónoklási művészet összes fegyvereit harcba vonúltatták. Bánffy Dezső szeretetreméltó egyéniségének, pártatlan igazságszeretetének sikerült az ellentéteket kiegyenlíteni, s mégis a törvény rendelkezéseinek teljesen megfelelő egyházkerületi szabályrendeleteket megalkottatni.

És Bartók György püspök, miután a körülmények által reá-