Református Kollégium, Kolozsvár, 1911

32

kényszerített népszerűtlen feladatait bevégezte, nem élvezhette hű sáfárkodása gyümölcseit, a kérlelhetetlen halál kiragadta kezéből a vezéri zászlót, mikor a békés munka korszakának kellett következnie. Utódja, dr. Kenessey Béla püspök, már azzal a programmal foglalhatta el püspöki székét, hogy az ő feladata a Krisztus evangéliumának hirdetése, a belmisszió. Harcolnunk kell egyfelől a hitetlenség, a vallástalanság és közönyösség ragályos betegségei ellen benn, s az ultramontánizmus és reakció sötét serege ellen kifelé. Bánffy Dezső pedig, aki már rég figyelmeztet elnöki meg nyitóiban a fenyegető rémre, midőn felemeli intő szavát, „Megnehezült az idők viharos járása felettünk“, örömmel fogadja a püspöki programmot, minden erejéből támogatja keresztülvitelét: legelső indítványa megszűnteti a gyakori püspöki körutak egyetlen népszerűtlen oldalát, midőn a látogatási költségek terheit leveszi a gyülekezetek vállairól.

Betöltötte egyházkerületünkben az egész embert igénylő hivatását és azalatt vezette az egyetemes egyház ügyeit. Megépítette a székházat, szervezte a központi irodát, irányította s összefogva tartotta a számtalan bizottság működésének egységesítő szálait, szervezte s vezette a közös protestáns országos bizottságot, s még betegsége alatt is mindig magának tartotta férni a központi ügyvitel vezetését.

Egyetemes egyházi vezető elnöki működésének legkimagaslóbb emléke az 1904—1907. évi zsinat vezetése. Az egyetemes magyar református egyház törvényhozó testületére a Bánffy Dezső vezetése alatt nagy feladatok súlyosodtak, mert az immár két zsinaton megállapított egyházi törvényeknek a tapasztalatok által kívánt módosítása mellett, az összest egységes rendszerbe foglalva, kilenc törvénycikkbe kellett becikkelyeznie; az egyházi adózás ügyét és a lelkészi nyugdíjintézetnek rég idők óla sürgetett kérdését kellett megoldania. Több mint három éven át tartott nehéz munkával meg is felelt feladatának a zsinat és itt ismét az isteni gondviselésnek kellett Bánffy Dezsőt az elnöki székbe juttatni, hogy hatalmas erejével, lankadatlan buzgósággal minden akadályok ellenére keresztülvigye s a leghelyesebben megoldásra juttassa az összes kérdéseket. Hogy az elnöklésben olyan eréllyel s tapintattal járt el, amint a körülmények megkívánták, az csak megfelelő volt múltjának, aki évekig a legnehezebb viszonyok között vezette két nemzetiségi törvényhatóság, az erdélyi református egyházkerület s a magyar