Református Kollégium, Kolozsvár, 1911
16 sendirektor L. Héczei“, sürgetik a megrendelt hangszerek hátrálékos árát. Fizetett volna a Cassendirektor, de nem volt miből; rámennek a fiúk Bánffyra, ha rendező, hát rendezze az adósság ügyét. Vállalkozott is. Mindjárt felvetette egy a színházban rendezendő hangverseny tervét, csak a professzorátus adjon rá engedélyt. Küldöttség megyen Sárkány Ferenc rektor-professzorhoz, előadja a nagy adósság gondját s a megoldás tervét; persze a rektor nem hagyta szó nélkül, hogy hír nélkül csináltak adósságot, de nem tudják hír nélkül kifizetni; a szokásos dorgáló szavak után azonban magáévá tette a diákok gondját s tervét, maga járt el a rendezőkkel Folli- nusznál, a színház igazgatójánál, megkapta a színházat egy estére olyan módon, hogy a színtársulat a hangverseny számai között egy vígjátékot is előad, a tiszta jövedelem fele a kollégiumi zenekaré, másik fele a színházé, de a felülfizetések egészen a zenekart illetik. Báró Bánffy Dánielné melegen érdeklődött a fia által kezdeményezett s rendezett hangverseny sikeréért, a főúri körökben propagandát csinált s a polgárság is annyira lelkesült a diákságért, hogy a hangverseny estéjén alig fért a közönség a színházba. Volt is lelkesedés, mikor a politikai elnyomatás vélt utónapjaiban felzendűlt a diákok hangszerein a Hunyadi-nyitány s a Rákóczi-induló. Hát még mikor Bognár Vilma gyönyörű szopránján megcsendült a Klapka-induló: Föl, föl, vitézek, a csatára A szent szabadság oltalmára ... a tomboló lelkesedéstől majd összedőlt a színház. Vagy 300 frt tiszta jövedelem apasztotta a diákok gondjait s ez is jól esett, de az se volt utolsó öröm a bennlakó muzsikusoknak, hogy hangverseny után a rektorprofesszorné figyelmes szívességéből fenn a kollégiumban várta őket két nagy kosár meleg kalács s vagy négy zöld korsónyi békási bor. Vidám befejezése a lelkes ünnepnek. Híre futamodott országszerte a diákok jeles zenekarának. Küldöttség jött be Tordáról, hogy ott is rendezzenek hangversenyt, előre is biztosítják az anyagi sikert. Míg ennek az előkészületei folytak, meghalt Gálfalviné asszony, egy vagyonos tordai polgár felesége s az ura a kolozsvári diákbanda kísérete mellett akarta eltemettetni. Erre is vállalkozott a diákság; 10 szekérrel kivonult a zenekar 50 tagja s Gálfalviné temetésén olyan érzéssel játszották a legszebb gyászdalokat, hogy szem nem maradt könny nélkül. Ezzel a működéssel a becsületen kívül 60 frtot szerzett a banda, a sze-
