Református Kollégium, Kolozsvár, 1911
kerek 2—2 frt bérét egy hóstáti gazda sem akarta elfogadni, hogy maradjon az adósság törlesztésére. Este megtartották Tordán a már előkészített hangversenyt fényes sikerrel, onnan is volt vagy 250 frt jövedelem s így már elég volt a pénz az adósság kifizetésére, még talán maradt is valami. * Ilyen sikeresen működő zenekart nem lehetett erős fegyelem nélkül fenntartani, mert az ifjúi lelkesedés hamar fellobban, de ez nem elég a kitartó, nehéz munkára. A fegyelmezésnek Bánffy Dezső volt a lelke. Első sorban intette, buzdította tanulótársait, sokat az ágyából rángatott ki, ha közeledett a zeneóra, másokat a pipázó kompániától hivott el, a harmadikat itthon marasztotta, ha ki akart menni a kollégiumból. A zeneórákra későn jövők vagy elmaradók felett törvényszéket tartottak az ifjak, el is ítélték a bűnöst dorgálásra, amit azonnal végrehajtottak; ha kellett még bezáratásra is, amit a professzorátus engedélyével és segítségével intéztek el. De a legmagasabb fokú büntetés a zenekar tagjai közül való kizárás volt, amit annyival könnyebb volt kimondani, mert sokan várva-várták más diákok, hogy mikor veszik fel őket is. Némelyek már előre is tanúlták kedvenc hangszereiket. De erre a szigorú büntetésre igazán ritkán került sor, mert a lelkesedés és a rendező szigora megtették a magokét. A 60-as évek elején reménység támadt az országban, hogy a hosszú elnyomatás után felkél a szabadság napja, alkotmányt kap a magyar, megkezdődött a magyar világ. Aki tehette, magyar ruhában járt; a diákok 1861-ben elhatározták, hogy március 15-én a kollégiumra kitűzik a nemzeti lobogót, az 1848. feliratú nagy három- színű zászlót, melyet nemrég csináltatott a diákság. Március 15-én híre futamodott a városban, hogy a református kollégium ormán leng az 1848-as magyar nemzeti lobogó; egész búcsújárás volt aznap a Farkas-utcában s a járókelők lelkesedéssel szemlélték a szent jelvényt. Gr. Crenneville tábornok, katonai főparancsnok azonnal izent a rektorhoz, hogy vétesse le a lobogói ; ki is adta a rektorprofesszor a rendeletet, de Barcsai György, a kollégium szolgája nem volt sehol (harmadnap múlva is mámorosán került elő), az ifjak pedig nem hagyták zászlójukat, hanem őrséget szerveztek mellé s azt mondták, hogy parancsszóra nem, hanem majd önként veszik be. A polgárság s a külvárosi gazdák is a diákság pártjára 2—.
