Református Kollégium, Kolozsvár, 1910
J Tudom, hogy jó föltevésekkel, erős elhatározásokkal jöttetek az iskolába; mindnyájan azzal a gondolattal léptétek át a kollégium küszöbét, hogy kötelességeiteket lelkiismeretesen teljesíteni fogjátok, hogy jó magaviselettel, szorgalmas tanulással háláljátok meg szüléitek áldozatait s kimeríthetetlen jóságát. Vajha mindenkinél valóra válnának ezek a kedves és hasznos föltevések! De a lelkesedés nem mindenkinél egyformán tartós, a jó szándék néha rövid időn helyet ad a kedvetlenségnek, mun- kátlanságnak vagy a rosszra való hajlandóságnak; félek, hogy kevesen vannak közietek, akik olyan lelkesedéssel folytatják hetek, hónapok múltán is, mint ahogy az első napon kezdik. Pedig ha meggondoljátok, milyen magasztos hivatás vár reátok, a jövő reményeire, bizonyára nem lankad a buzgóság. Sok olyan kötelesség teljesítését várjuk tőletek, melyek célját most nem láthatjátok be. Némelyek gondolják: minek nekem az unalmas görög nyelv, hiszen nem akarok én nyelvtudós lenni; miért fá- rasszam az agyamat az unalmas algebrai képletekkel, a logaritmusok rejtelmeivel, csak a mérnöknek meg a számtudósnak van azokra szüksége; miért kell nekem mindennap imádkoznom, minden vasárnap istentiszteletre mennem; nem elég, ha imádkozik értünk s helyettünk az iskola lelkésze? ... Kedves barátaim, hogy legelőször a vallási kételyeitekben igyekezzem megnyugtatni benneteket, reátok az életnek még sok megpróbáltatása vár, nagyon sok keserűségen, csalódáson, kétségbeesésen kell keresztülmennetek s amint a gyönyörű dal mondja: Ha minden elmarad, Isten el nem marad, Reá bízom magamat, reá bízom magamat! A sors csapásaiban minden embernek végső menedéke a jó Isten. S jaj annak, aki csak a legutolsó szükségben közeledik Istenéhez, mert nem találja meg akkor, mikor igazán szüksége volna reá. A gyermekkorban kell már arra törekedni, hogy megismerjük az Istent, mindnyájunk szerető édes atyját. Isten ismeretére Krisztus tanításai útján juthatunk el. Most még nem tudjátok: mi az élet; most még minden igazi szenvedést távol tartanak tőletek szüléitek védő karjai; támogatnak, védnek a szülők, az iskola, a tanítók és mindenki, akit mellétek rendelt a sors. De ha majd e védők nélkül lesztek s ha nem erősítitek magatokat a hitben e védő szárnyak alatt, késő bánat tanít meg arra, amit 8 (
