Református Kollégium, Kolozsvár, 1910
9 most nem akartok magatokévá tenni. Ne higyjetek a hitetleneknek, mert azok nem jóakaróitok; higyjetek Jézus Krisztusnak, mcit ő vezérel az igaz úton. S ha az ő útján jártok, soha el nem tévedtek. De hogy a tanulás kérdésére térjek, vájjon miért kell annyi céltalannak látszó tudománnyal fárasztani magatokat, hiszen sokszor olvassátok az újságokban is, hogy az iskola sok értéktelen limlommal tölti meg a tanulók fejét, ahelyett, hogy az életre nevelne s mind csak olyat tanítana, amire az életben szüksége lesz a tanulónak. Hát erre azt felelhetem, hogy mindazt, amit az élet kíván, megtanítani nem lehet, erre ne is törekedjünk; hanem törekszünk arra, hogy azt a fogékony, gyöngéd gyermeki agyvelőt fejlesszük jó irányban s az ész ginmásztiká- jával képessé tegyük mindennek megtanulására, amire majdan szüksége lesz. Tapasztalt emberek össze tudják hasonlítani az egyoldalúlag, valamely különös szakra kiképzett emberek munkáját s gondolkozását az olyanéval, aki rendszeres tanulással, kitartó munkával jutott el különleges foglalkozása ismereteihez. S bizony, ha az előbbi könnyebben jutott is el a célhoz, ami nem egészen bizonyos, kevesebbet ér a tudása s nagyobb fáradsággal, sikertelenebbűl végzi a munkáját. Későn választják el az élet körülményei, hogy kire mi sors vár, kinek milyen tudományokat kell inkább tanúlnia, hogy élete végcélja felé jobban közeledjék; nagy baj volna, ha mindenki gyermekkorától kezdve csak jövendőbeli élethivatása tanulmányozásával foglalkoznék. A tudomány mai állása szerint, sok száz éves tapasztalatok alapján, meg van állapítva, hogy milyen tudományok tanulásán kell keresztülvinni a gyermeket s az ifjat a gimnáziumban; az idő még változtathat ezen, alkothat a mainál jobb középiskolát is, de a mainak keretében kitartó munkával, erős akarattal oda fejlődhetik az ifjú, hogy legjobban megközelítheti élete célját. Ne higyjetek hát az álprófétáknak, ne hajoljatok a tájékozatlanok biztatásaira, hanem dolgozzatok, tanúljatok s így hasznos polgárai lesztek szeretett hazánknak. Köröskörül számtalan ellenséggel s egyetlen önzetlen jóbarát nélkül folytat a magyar élet-halálharcot. Mindnyájatok karjára, buzgó munkálkodására számítnia kell a magyar hazának, ha nem akar lemondani az életről, a jövő fejlődés, erősödés reménységéről.
