Református Kollégium, Kolozsvár, 1910
41 Az utóbbi 2—3 évben azonban egy-két pesti és nagyobb vidéki zeneiskolában, mint pl. Temesvárt, Kassán, Szegeden, Debreczenben és Marosvásárhelyt örvendetes javulás állott be e téren, de az innen kikerülendő növendékek zenei működése majd csak a jövő zenéje lesz még. Milyenek hát ma a mi szakszerű zenei nevelési viszonyaink? Az az egynéhány zeneakadémiából kikerült művész vagy tanár (ha ugyan ki nem megy külföldre, ahol becsületesen megfizetik) nyomorúságos honoráriumért vagy megélhetésre alig elegendő fizetésért muzsikál vagy tanít sokat s jól. Ezek természetesen olyan kevesen vannak, hogy a zenetanulók 99 percentje reá van utalva olyan zenetanítók vagy zenetanítónők oktatására, akik fent említett magán-zeneűzletben vagy valamely katonabandánál vagy cigánymuzsikusnál nyerték zenei kiképeztetésüket és pedagógiai utasításaikat. Ezen zenekontárok általában két csoportba oszthatók. Az első csoportba (ezeknek a növendékeknek a produkálása még elnézhető, mert az ember ezek felett egyszerűen napirendre tér) tartoznak azon zenetanférfiak és tanhölgyek, akik zenei képzettségüket és tanmódszerüket valamely zárdában vagy zenetudákos kántornál vagy valamely cigányzenésztől nyerték. Ezek amint a violin- és bassus-kulcsokat megismertetik (kézállás vagy ujjrakás, nyirettyűvezetés vagy taktus felesleges), rögtön tanítják a legfrissebb kiadású népdalokat, polkákat, valcereket. Etűdökre és skálákra aztán többé szükség nincs. Mikor aztán már nagyon soká tanítják a polkát meg a csárdást, vagy 3—4 év múlva jön a klasszikus zene, a „Bob herceg“, a „Rózsabimbó és a méh“, „A ligetben“ és a többi frissebbnél frissebb jóféle kupié. Mikor aztán már azt is nagyon sokat tanították, akkor jönnek a koncert-darabok: „A Balaton háborgása“, „A zárda harangjai“ stb. Ennél feljeb aztán nincs ... Ha. az ember meggondolja azonban a dolgot, az első csoportba tartozó zenekontárok nem is olyan veszedelmesek. Elvégre az a növendék 6—8 év alatt megtanúlja játszani többé vagy kevésbbé rosszabbúl ezeket a tánc- és úgynevezett szalon-darabokat. Többet nem tud s többre nem is vágyik. Szívesen hallgatja a cigányt s a kisebb operett-előadásokat. Az operát és hangversenytermet pedig lenézi. Egyszóval meg van elé
