Református Kollégium, Kolozsvár, 1910
I közép- és felsöiskolák, az utóbbiaké a zeneiskolák feladata. Lássuk ezeket egyenként. Az általános zenei nevelés már az óvóban kezdődik, hol a gyermek az ő hangterjedelméhez mért kis dalokat, énekeket betanul hallás után. Itt már a hangkör és ritmika alapelemei iránt föl van keltve a gyermek érdeklődése annyira, hogy az első elemi osztályban meg lehetne kezdeni a rendszeres hangjegy szeiitiii éneklést. Á 4 elemi osztályt végzett tanulónak pedig már kellene annyi zenei ismerettel bírnia, hogy egész könnyű, primitiv szerkezetű dalokat hangjegyből leénekelne. Ilyen alapismeretek után aztán a középiskolák 2—3 alsó osztályában játszi könnyedséggel sajátítaná el a gyermek megfeleö hang- találási, ritmikai és kargyakorlatok által az „a viste“ való éneklést, amely a középiskolai énektanítás tulajdonképpeni célja lenne. Az ezzel egyidejűleg megismertetett zeneelméleti szabályok, majd a 4.—,5. osztályban a hangkörtan és összhangzattan alapelemeinek átvétele után a felső 3 osztályban elvégzett zene-esztétika, általános és magyar zenetörténet-ismeretek s mindezekkel egyidejűleg az intézet kebelében működő ének- és zenekar lesznek annyi hatással minden középiskolát végzett ifjúra, hogy bennük a zeneművészet iránti érdeklődést felkeltsék. Így a cél, hogy a nemes, komoly művészi zenének élvezni tudó közönséget neveljünk, el lenne érve. Sajnos azonban, az elemi iskolát végzett növendékek közűi különösen vidéki községi iskolákból gyakran jönnek olyanok is középiskolába, kik nemcsak zenei ismerettel nem bírnak, de egyáltalán még hallás után sem tanultak énekelni még egyházi éneket sem. Sőt tovább menve, tudok én olyan érettségizett ifjút, aki nem tudná megmondani, mi a különbség az egész és nyolcad hangjegy vagy a violin és basszus között. Ilyenekből aztán aligha lesz zenét élvező közönség. Ilyen körülmények között aztán ne csodálkozzunk, ha még ma élő neves, nagy művészeink tekintélyes része is külföldre kénytelen menekülni. Magyarországon az általános zenei nevelés most van a kezdet stádiumában. Ha ezt a kormány szeretettel felkarolja s a külföld mintájára a kellő polcra emelni, nemzeti zeneművészetünk nagy fejlődésnek indúlhat. Azzal a meggyőződéssel, hogy zenei nevelésünk ezen ága a legszebb reményekkel biztat, térjünk át szakszerű zenei nevelésünkre. 39