Református Kollégium, Kolozsvár, 1910

I közép- és felsöiskolák, az utóbbiaké a zeneiskolák feladata. Lássuk ezeket egyenként. Az általános zenei nevelés már az óvóban kezdődik, hol a gyermek az ő hangterjedelméhez mért kis dalokat, énekeket betanul hallás után. Itt már a hangkör és ritmika alapelemei iránt föl van keltve a gyermek érdeklődése annyira, hogy az első elemi osztályban meg lehetne kezdeni a rendszeres hangjegy szeiitiii éneklést. Á 4 elemi osztályt végzett tanulónak pedig már kellene annyi zenei ismerettel bírnia, hogy egész könnyű, primitiv szerkezetű dalokat hangjegyből leénekelne. Ilyen alap­ismeretek után aztán a középiskolák 2—3 alsó osztályában játszi könnyedséggel sajátítaná el a gyermek megfeleö hang- találási, ritmikai és kargyakorlatok által az „a viste“ való ének­lést, amely a középiskolai énektanítás tulajdonképpeni célja lenne. Az ezzel egyidejűleg megismertetett zeneelméleti szabá­lyok, majd a 4.—,5. osztályban a hangkörtan és összhangzat­tan alapelemeinek átvétele után a felső 3 osztályban elvégzett zene-esztétika, általános és magyar zenetörténet-ismeretek s mindezekkel egyidejűleg az intézet kebelében működő ének- és zenekar lesznek annyi hatással minden középiskolát végzett ifjúra, hogy bennük a zeneművészet iránti érdeklődést felkelt­sék. Így a cél, hogy a nemes, komoly művészi zenének élvezni tudó közönséget neveljünk, el lenne érve. Sajnos azonban, az elemi iskolát végzett növendékek kö­zűi különösen vidéki községi iskolákból gyakran jönnek olya­nok is középiskolába, kik nemcsak zenei ismerettel nem bírnak, de egyáltalán még hallás után sem tanultak énekelni még egy­házi éneket sem. Sőt tovább menve, tudok én olyan érettségi­zett ifjút, aki nem tudná megmondani, mi a különbség az egész és nyolcad hangjegy vagy a violin és basszus között. Ilyenek­ből aztán aligha lesz zenét élvező közönség. Ilyen körülmények között aztán ne csodálkozzunk, ha még ma élő neves, nagy mű­vészeink tekintélyes része is külföldre kénytelen menekülni. Magyarországon az általános zenei nevelés most van a kezdet stádiumában. Ha ezt a kormány szeretettel felkarolja s a külföld mintájára a kellő polcra emelni, nemzeti zeneművésze­tünk nagy fejlődésnek indúlhat. Azzal a meggyőződéssel, hogy zenei nevelésünk ezen ága a legszebb reményekkel biztat, tér­jünk át szakszerű zenei nevelésünkre. 39

Next

/
Thumbnails
Contents