Református Kollégium, Kolozsvár, 1910
34 csak a mondák teszik az elbeszélést széppé, költőivé, meghatóvá, az igaz történet is ad elég anyagot arra, hogy az elbeszélés vonzó legyen, a szivet is megragadja. Annyival inkább, mert az igazság éppen azért, mert igazság, kétszeres erővel hat. Ha csakugyan a társadalomnak akarunk embereket nevelni, akkor ismertessük meg tanítványainkkal azt, hogy mi az a társadalom. Honnan ismerhetnék meg másunnan, mint a történelemből? A fizika törvényeket tanít, de ha csak a matematikailag formulázott törvények betanulását kívánná a tanulóktól, értelmetlen munkát végezne. Látni kell a jelenséget, hogy megértsük a törvényt. Ezért kísérletezik a fizikus s ezért tanítunk történelmet. A történettanítás gyakorlati célja: megismertetni a társadalmat, amelynek az ifjú ember egykor tagja lesz. Megismertetni a társadalmat: e célban voltaképpen minden benne van, amit az iskolának végeznie kell. Aki megismeri a társadalmat, annak meg kell tudnia, hogy minő feltételek mellett élhet meg az egyén — viszonyilag boldogan és hasznosan — a nagy közösségben. Annak látnia kell, mert lépten-nyomon tanúsítja a jól megértett történelem, hogy a társadalom létezésének mélyen nyugvó morális alapjai vannak, amelyek kötelezik az egyént is az erkölcsre. A társadalom törvényeit megismerni annyi, mint morálizálódni. A történettanítás célja tehát a társadalom megismertetése által erkölcsös egyéneket nevelni. Ugyanaz, ami általában a nevelés célja. A történelem ennélfogva kell a középiskolákban és kell minden olyan tantárgy, amely közvetlenül vagy közvetve (pld. a matematika) ezt a célt legjobban tudja szolgálni. Nekünk közelebb fekvő, speciális szükségletünk, hogy magyar társadalmunk számára neveljünk egyéneket. Más szóval hazafiakat kell nevelnünk. A hazafiság is társadalmi morál. Aki belátja, hogy nemzete mivel tartozik az egész emberiségnek s e tartozás lerovását elősegíti, az hazafias ember. Maga a fajszeretet, a honi földhöz való ragaszkodás érzete még nem elég s a társadalom szempontjából még nem is érték. Érték lehet az egyénnek, de mindaddig, amíg a nemzeti társadalom a haladás irányában munkáló tettekké nem válik, addig nem hazafiság. Aki pedig nemzete előrehaladásán dolgozik, az az egész emberiség haladását munkálja. Amikor nemzeti történelmet tanítunk, a nemzeti társadal-