Református Kollégium, Kolozsvár, 1910
31 nak és igazibb tudománynak tartanunk, ha önértéke növekszik. Már pedig, ha örök igazságok, természeti törvények megnyilatkozásának látjuk az emberiség múltját, akkor a tudomány szempontjából a legmagasabbra értékeltük. De különben sem jogosult az aggodalom. Történelem és szociológia nem két külön tudomány, hanem éppen ketten alkotnak egy tudományt. Az állattan, növénytan semmit sem vesztett értékéből azóta, mióta a biológia belőlük vonja el törvényeit. Sőt bizonyára még nyertek értékben is, mert magasabb filozófiai nézőpont alá kerültek, így járt a történelem is a szociológiával. A pozitív történettudomány várható vagy már elért eredményei közül legszembetűnőbbek a következők: 1. Az abszolút, a végső indító okoknak keresését a történelemből kiküszöböli s tisztán a jelenségeket veszi alapúi. Kizárja tehát az okoskodásokat is. Amire adat nincs, nem lehet róla beszélni. 2. A szociológia megteremtése a történelmet tudománnyá teszi, mert állandó törvényeket von el belőle. Történelem és szociológia olyan egység, mint az állattan és a belőle elvont állat-élettan. Tehát nem két, hanem csak egy tudomány. 3. A történelem természettudomány lesz azáltal, hogy jelenségei természeti jelenségeknek vétetnek, azon elvnél fogva, hogy nem természeti jelenség nincs. 4. Ezért a történelemből elvont végeredményeknek is épp oly pozitiveknek kell lenniök, mint más tudomány törvényei. Következőleg gyakorlati alkalmazásuk ideje is elérkezik. 5. Létrejön a történettudomány egysége azáltal, hogy csak egy történelmet ismerünk el, az egyetemest, amelynek minden más csak része. 6. A módszer által nemcsak legáltalánosabb, de legmegbízhatóbb is lesz az egyetemes történelem; mert ebben az eshetőségeknek legkisebb jelentőség jut, mivel az egyetemes történelemnek csak általános jelentőségű tényekkel kell számolnia. 7. Végűi Pauler Gyula szerint „anélkül, hogy a pozitív iskola hívei közűi valaki kimondta volna, elveik által el van döntve a vita az elbeszélő és az u. n. oknyomozó történelem között. Mert ha igaz az, hogy a dolog lényegét csak az eseményekből vonhatjuk el, úgy nincs többé alapja az olyan előadásnak, amely
