Református Kollégium, Kolozsvár, 1910
30 télén kis szakasza az egész fejlődésnek. Nem különböző valami, hanem a fejlődés jelenlegi állapota, amely rövid idő alatt már mült lesz; s van rá eset, hogy egy év alatt avúltabb lesz valamely jelenség, mint egy másik századok alatt. Melyik hát a múlt? Az egy év által eltemetett vagy a száz éven keresztül megmaradt jelenség? Valóban a szociológus legrosszabb nyomokon akkor jár, ha csak a jelennek nevezett időszakaszt figyeli meg, mert éppen abban nem tudja megkülönböztetni a fontost, a Törvényszerűt az esetlegestől. Van abban valami igazság, hogy a századok perspektívájában tisztábban lát a kutató szem, mintha a jelennek igen közelfekvő útvesztőit szemléli. Nagyon elcsépelt igazság, de talán éppen azért nagy igazság, hogy távolból az egész erdő látszik, mint egység, de ha benne vagyunk, a fáktól nem látjuk az erdőt... A jelenben való eltévedésünk még biztosabb lesz a múlt ismeretének kalauzolása nélkül. Megint csak banálitást kell mondanunk, ha a jelzett ellenvetéssel szemben arra hivatkozunk, hogy a jelen voltaképpen a mült okozata. A jelennek a múlt figyelembevétele nélkül való szemlélése éppen olyan hiábavaló, mint általán minden tüneménynek, ha okozati jellegét tekintetbe nem vesszük. Ki, adná magyarázatát a villámnak csak abból, amit az égiháború szemlélésekor látott? Pedig a történelmet megvető szociológusok ilyenformán akarják magyarázni a társadalom jelenségek. De csak akarják, mert nem sikerűi nekik. Okoskodásaikat lép - ten-nyomon történeti hivatkozásokkal támogatják s így amit elméletben visszautasítanak, azt gyakorlatban alkalmazzák. A történelem nélkül való szociológia voltaképpen adat nélkül való tudomány lenne, csupa racionálizmus, csupa dedukció. Biztos út a metafizikához való visszatéréshez! A hivatásos történetíróknak is megvan az aggodalmuk a szociológiával szemben. Ez volna a hatodik ellenvetés. Attól félnek, hogy így a történettudomány önállósága elvész s a történelem a szociológia alárendeltje lesz. Ebben az aggodalmaskodásban van valami rangféltés, valami szerzett jogokhoz való makacs ragaszkodás-féle. Eleink az aranybullában törvényesített kiváltságok fenntartásában látták a nemesség, az emberi előbbrevalóság biztosítékát. Mi már az egyéni önértéket tartjuk a legkülönb nemességnek. A történelmet is akkor kell jobb-
