Református Kollégium, Kolozsvár, 1910
17 mányok rendszerében hol van és minő helye van a történelemnek. E kérdésnek részletes tárgyalása vagy akár a Comte Ágoston tudomány-hierarkiájának, akár a Spencer Herbert szintézisének tüzetes ismertetése itt igen hosszúra nyújtaná ezen értekezés menetét, meg aztán sokak előtt eléggé ismeretes is mindkettő, hiszen napjainkban a tudományok általánosítása és módszerei körül fölkapott jelszavak jóformán e két nagy gondolkozó elveiből keltek szárnyra. Legyen elég itt csak annak megállapítása, hogy a történettudománynak a nagy egységbe való bekapcsolása a szociológiának nevezett tudomány megalapítása által történt. Ez által lett a történet természettudomány. E nagy eredmény a pozitívizmus s főleg épen a Comte Ágoston érdeme. Szociológia és történelem között az az összefüggés van, ami minden elvont tudomány és az annak ismeret-anyagúi szolgáló tapasztalati jelenségcsoport között fennáll. Ami a matematikára nézve az összes jelenségek mennyiségbeli tényei, a geometriára nézve a kiterjedtség jelenségei, a fizikára nézve a mozgás, súly, hang, fény, hő stb., a vegytanra nézve az egyesülés és szétbomlás tényei, a biológiára nézve az összes életjelenségek, ugyanaz a szociológiára nézve a történet. A szociológia a társadalmi jelenségek összes általános törvényeinek egysége, tapasztalati anyaga pedig a történet. Ha szabad így mondanunk: miképpen a mennyiségtan a mennyiség tényeinek, a geometria a kiterjedtség jelenségeinek stb. stb., a biológia az életjelenségeknek, úgy a szociológia a történelemnek filozófiája. A történelem tehát a pozitív tapasztalati anyag s épen ezért adatainak igazaknak kell lenniök, amint igazak a többi tudomány adatai. Niebuhr kritikai módszere azért kellett, hogy a történelmet, mint igazat vehesse anyagúi a szocilógia. Ha az elmondottakat alapúi vesszük s a szociológiát a történelemből elvont tudománynak tekintjük, éppen úgy megalkothatjuk a történettudomány különböző részeinek egységét, rendszerét, mint ahogy Comte megalkotta az összes tudományok hierárkiáját. Itt is, mint ahogy Comte tette az összes tudományokkal, az általánosabbról a részlegesebbre haladva olyan egészet kapunk, amelyben amint az egészről a részekre haladunk, úgy csökken az egyszerűség és általánosság s növpkpHik
