Református Kollégium, Kolozsvár, 1910

16

kutatható. Hanem megismerhető az a millió meg millió viszony, amelyeket mint jelenségeket fölfogunk. E jelenségek alkotják számunkra azt az egységet, amelyet természetnek nevezünk s amelynek megismerése a tudomány egyetlen célja. E jelenségekben megnyilatkozó törvényeket egyetlen elvre, egyetlen törvényre vezetni vissza, ez volna a filozófia végső föladata; de e végső föladat mindig csak óhajtás marad, mert gondolataink mind relációk lévén, az óhajtott végső elv sem lehet egyéb számunkra relációnál. Mihelyt reláció, mindjárt nem végső, mert valamitől függnie kell. A végső csak abszolút lehet, de az reánk nézve megismerhetetlen. Tehát csak az lehet a cél, hogy a filozófia egynéhány, mentül kevesebb alapelvre fektesse összes tudásunk igazságait.

Ilyen, számunkra végső alapelvek fölfedezésére mutatott útat a pozitív filozófiának az a gondolata, hogy az összes jelenségek változhatatlan természeti törvényeknek vannak alárendelve. Nemcsak a szokásos értelemben vett természeti, hanem az ember egyéni és társadalmi életének jelenségei is. E gondolat egységet teremt világfelfogásunkban, mert az összes jelenségeket állandó viszonyok (törvények) által determinált valóságoknak kell látnunk. Ez az állandó viszonyok szerint jelentkező valóság a természet. Ezt akarjuk megismerni; ismertünk, mely erre vonatkozik, a tudomány. Ezért a tudomány csak egy és pedig a természettudomány. A többi nevek mind csak ennek részeit jelentik. A szokásos megkülönböztetés: reális s nem reális (humánus) tudományok, nem állhat meg mint végső felosztás s mint a felosztás alsóbb grádusa sem, mert a reális vagy természettudomány név magában foglalja az összes tudományokat. Tehát a reálitás és annak ellenkezője felosztási alapúi meg nem állhat. Minden reális vagy természeti, mert ami nem volna az, az nem jelenség s így nem anyaga a tudománynak.

Tehát a történet is természettudomány s a történetet alkotó jelenségek is meghatározott törvények szerint folytak le. E törvények kinyomozása s lehetőleg egy elvre (törvényre) való redukálása a célja a történettudománynak.

Mivel ilyenformán a történelem is része a nagy egységes tudománynak, következőleg az is megállapítható, hogy igazságai, törvényei mely igazságoktól függenek; mely tudományok azok, amelyek a történelmet mintegy megelőzik; szóval a tudó-