Református Kollégium, Kolozsvár, 1910
140 bői munkatársai közé nőttek, hanem mindazok az elöljárósági tagok, kik láthatták, hogy gazdasági felügyelői minőségében pályájára való rátermettsége, páratlan munkabírása, lelkiismeretes becsületessége, leleményessége ezt a kollégiumot annyi jóval gazdagította. A veszteség, amely eltávozásával kollégiumunkat érte abban a tudatban lel kárpótlást, hogy teljes testi és lelki erőben adatott meg neki megérnie a munka utáni pihenést. Élvezze is a jól megérdemelt nyugalmat teljes egészségben minél több ideig; lássa virulni, virágozni az intézetet, amelynek jólétéért ifjúságának virágzó napjait és férfikorának munkás éveit áldozta. Hasonlóképpen nyugalomba vonult 1911. március 1-jén 29 évi tanári munkásság után Balogh Károly kedves tanártársunk, az iskola nagyérdemű igazgatója is. Az ifjúság, a tanári kar, az elöljáróság a legőszintébb sajnálattal vette tudomásul elhatározását. A tanári kar és az elöljáróság a legnagyobb elismerés hangján emlékezett meg jegyzőkönyveiben az iskola felvirágoztatása, jó hírének fenntartása körül szerzett érdemeiről, midőn ismételten megállapította, hogy 29 évre terjedő tanári működése alatt, amelyből 26 évet iskolánk szolgálatában töltött, igazi hivatással, eszményi lelkesedéssel csüggött pályáján s tökéletes odaadással, kiváló sikerrel áldozta idejét és erejét a nevelés és tanítás ügyének. Mint a latin és a görög nyelv hivatott tanára, a klasszikus irodalomban és művészetekben megnyilatkozó aesthetikai és erkölcsi szépnek lelkes és hű apostola volt s a klasszikus nyelvek és irodalom tanításában elért sikerei mellett minden időben követendő példát mutatott arra nézve, miként kell és lehet az erkölcsi nevelés érdekében gyümölcsöztetni a klasszikus irodalmakban rejlő erkölcsi értékeket. De megtanította azt is, miként kell saját példájával nevelnie az igazi tanárnak az ifjúságot a tiszta erkölcs, a kitartó és lankadatlan munkásság s a szigorú kötelességérzet és a puritán világfelfogás becsülésére és elsajátítására. Mint érdemei folytán egyhangúlag megválasztott igazgató is lázas buzgalommal látott hozzá iskolánk több sürgős ügyének rendezéséhez, miközben a túlfeszített munka megtámadta egészségét és egyelőre pihenésre kényszerítette. De minden szónál jobban jellemzi egyéniségét az a búcsúlevél, amelyet az elöljárósághoz és tanártársaihoz, intézett, s amelyet ide iktatok:
