Református Kollégium, Kolozsvár, 1910

141

„Méltóságos Elöljáróság! Nagyrabecsült Tanári Kar!

Mély hálaérzéssel vettem a méltóságos Elöljáróságnak és a nagyrabecsült Tanári Karnak, szeretett kartársaimnak a 179—1911. sz. jegyzőkönyvi kivonatban közölt határozatát, mely szolgálatomat nyugdíjazásom alkalmából a legmelegebb szavakkal és meg nem érdemelt kitüntető elismeréssel jutalmazza. A nevelői és tanári pályán nekem is hosszú idő jutott osztályrészemül nagyszámú tanítványok magatartásának, munkálkodásának, jellemfejlődésének és előmenetelének állandó figyelemmel kisérésére, számbavételére és classificálására.

Mélyen éreztem mindig, hogy a classificálás nagyfontosságú bíráskodás, melynek minősége, igazságossága a tanítványok további fejlődésére messze kiható befolyással van. Ezért classificáló tanácskozások előtt az osztályzatokban való megállapodás nekem minden alkalommal sok gondot okozott és sok időmet vette igénybe.

így a classificálás is korán reávezetett, hogy saját eljárásomat, cselekedeteimet és magamat is körültekintően bíráljam. És most, mikor szolgálatomnak, működésemnek vége szakadt, birálva magamat, a legkedvezőbb classificálással is csak ennyit mondhatok magamról: erőm szerint dolgoztam, igyekeztem teljesítni azokat a kedves kötelességeket, melyeket a szép tanári állás magasztos feladata osztályrészemül juttatott. Igyekeztem teljesítni kötelességeimet, de nem mondhatom, hogy teljesíthettem is olymértékben, amint magam elé tűztem és óhajtottam. A teljes megnyugvás elérésére jobb móddal, több idővel és több erővel kellett volna rendelkeznem a szükséges ismeretek és tudás megszerzésére s gyarapítására és több idővel kellett volna rendelkeznem, mint amennyi jutott arra, hogy tanítványaimmal egyénenként, egyenként foglalkozzam. Mégis elmondhatom azt, hogy ismertem és szem előtt tartottam a tanári állás magas fokát úgy, hogy becsét nem a vele járó jövedelem és külső rang szerint értékeltem, hanem szépnek és nagynak tartottam magasztos feladatáért, melyre csak elhivatással, a leggondosabb készültséggel s folytonos elmélyedő tanulással vállalkozhatni. Láttam és szem előtt tartottam, hogy a tanárnak a legtöbbet és a leglelkiismeretesebben kell dolgoznia és — mert nemzedékek tanítása és irányítása a feladata — legelső kötelessége: az igaznak kutatása, feltárása, hirdetése és . . . alkuvás nélkül való kö