Református Kollégium, Kolozsvár, 1909
11. Kálvin János — világreformátor. A kollégium 1909. okt. 31-iki Kálvin-iinnepén elmondotta: Pokoly József, ref. theologiai tanár, az elöljáróság tagja. Mélyen tisztelt közönség! Az ünnepeknek nagy fontosságuk van az emberiség művelődésében, Az érzelmek, a vágyak, a törekvések összhangjáról, — a közös érdek és eszmények ápolásáról tanúskodnak, melyek az ünneplők lelkét áthatják és amely benső lelki kapcsolat az emberi testvériségnek leghathatósabb munkálója. — A fokozatos haladás bizonyságtételei azok, melyek a múltat a jelennel összekötik és a jövő fejlődés irányát megjelölik. Mai ünneplésünk különösebb fontossággal bír. A lelkiismereti szabadság hajnalhasadásának, az evangéliumi keresztyén világnézet újjászületésének, a reformációnak évfordulóján kegyelettel adózunk a reformáció egyik legnagyobb bajnoka — Kálvin János — emlékezetének is, aki — ha nem volt is úttörője ama nagy szellemi forradalomnak — legtöbbet tett arra, hogy a reformáció kincsei ma már a földkerekségén élő összes emberiségre áraszthatják áldásos hatásukat. Ma 392 eszténdeje Luther Márton, egy ágostonrendi szerzetes, 95 tételt szegezett ki a wittenbergi vártemplom kapujára, melyeknek megvitatására mindenkit felhívott. A vitatkozás célja: a bűnbocsánat természetének és jelentőségének megállapítása volt. Az ok, mely Luthert erre a lépésre bírta, azokban a botrányos és a bűnbánat igazi nagy fontosságát lealacsonyító vásári tanításokban rejlett, melyekkel a bűnbocsánat telöl biztosító pápai leveleket egyes papi kalmárok a tudatlan és hiszékeny közönségnek kinálgatták. Luther a maga egyházának akart szolgálatot tenni, midőn a bűn, a bűnbánat, a bűnbocsánat, a megigazulás es az üdvösség
