Református Kollégium, Kolozsvár, 1909
7 nagy kérdéseiben az evangélium álláspontjának igyekezett érvényt szerezni. De a római egyház akkori vezetői, kikre nézve a bün- bocsánat-osztogatás addigi gyakorlata nemcsak elvi, de sokkal inkább anyagi jelentőséggel bírt, kitaszították a merész barátot az egyház, a társadalom kebeléből, midőn ünnepélyes átok alá vetették. „Kelj fel, oh Uram, és Ítéld meg a te ügyedet, emlékezzél meg a te gyalázatodról, mellyel téged mindennap illet a bolond.“ A 74. zsoltár eme szavaival kezdődik X. Leo bullája, mely Luthert reformátorrá tette. Az Ur felkelt és ama „bolondot“ nagy dolgokra : a Krisztus evangéliuma teljes értelmének helyreállítására hívta el és diadalmat is szerzett számára. És támasztott mellé társakat.... ezek közül való Kálvin. A reformációt közönségesen úgy szoktuk felfogni, mint a római katbolikus egyház és a római katholicismus ellen intézett támadást. Tényleg a reformáció és szülötte: a protestántizrnus, az újjászületett evangéliumi világnézet, nem is nélkülözi a támadó jellemvonásokat. De nem ezek a fontosak. A protestántizmusban az evangélium belsőleg ható, az embert, a hívőt a lélek erejénél fogva bensőleg vezető ereje nyer érvényesülést. És e tekintetben csak továbbfejlesztője annak a munkának, melyet eddig a keresztyén társadalom kebelében a római katholicismus végzett, mikor az egyház szervezetével, ezzel a külső intézménnyel akarta megvalósítani, sőt meg is valósította a keresztyén közösséget. A protestántizrnus Krisztusnak az egy Istenről, a szerető mennyei Atyáról és az általános emberi testvériségről, vagyis a felebaráti szerétéiről szóló tanítását úgy értelmezte, hogy ezeknek a hivő ember belső, lelki törvényévé kell vállniok, melyek az embert belső kényszer erejével indítják a megfelelő viselkedésre és cselekvésre. És ez az álláspont egyszerű továbbfejlesztése a róm. kath. egyház gyakorlatának és tanításának, mely szerint az egy Atya és az ő gyermekei között az összeköttetés egyetlen kapcsa az a látható egyház, melynek feje a pápa s mely ilyen minőségét isteni kijelentésre, a Krisztus szavaira alapítja. Ne vélje senki, mintha emez összehasonlítással a római katho- licismusnak ama nagy érdemeit kivánnók kétségbevonni, melyeket az egyetemes emberi-, de különösebben a keresztyén társadalommal szemben szerzett. Sőt még a protestántizmusnak a római katholicismushoz viszonyított felsőbbségét sem akarjuk ezzel igazolni.
