Református Kollégium, Kolozsvár, 1909

ezt kérdik valaha tőletek, ne adjatok reá könnyelmű feleletet. Széchenyi a forradalomtól {éltetette nemzetét s mikor látta, hogy az kikerülhetetlen, jós lelke előre meglátta a bukást. Nagy lelke önmaga ellen zúdul, hátha ő idézte fel a Hitellel, a Világgal, a Stádiummal a föl nem tartóztatható áramlatot — lelke egyensúlya felbillen s a nagy ész az önvád irtóztató súlya alatt összeroppan. Amig Kossuth szabadságharcba vezeti nemzetét, Széchenyi a döblingi tébolydában már csak szemlélője a viharnak. A bukás elkövetkezett s a jóslat beteljesült. A nemzet letiporva, Kossuth és a többiek, az „érzelmi politikusok“ hazátlan bujdosók lettek. És mégis ne Ítéljünk könnyelműen e két nagy ember fölött. Lehet, hogy igaza volt Széchenyinek, lehet, hogy a forradalom nélkül előbbre volnánk most, de vájjon mi helyettesítené azt az erkölcsi tőkét, amelyet nekünk a Kossuth neve és a szabadságharc világraszóló híre juttatott. Kossuth nagy elvért küzdött s a nemzet bukásával e nagy elvekre dűlt. Az elv nagy és igaz volt s „ilyen körülmények között a bukás is termékeny“. A Széchenyi jóslata beteljesedett, a Kossuth politikája katasztrófához vezetett. És ime Magyarország mégis él, mert Világosnál csak a fegyvert tették le a honvédek és nem az eszmét is. Széchenyi nemcsak Kossuth nagyságának az árán lesz naggyá. Önmagában nagy ő s nagysága örök időkre szól. A nagyságra jutásnak nemcsak egy útja van s a pantheonban, a nemzet lelkében Széchenyi és Kossuth, akik élve nem lehettek el egymás mellett, haláluk után szép harmóniában megférnek. A legnagyobbak is tévedhetnek, de tévedésük tiszta szándékukat, önzetlen munkájukat nem zárja ki. És ki tagadná ma, hogy nekünk a Széchenyi

név is, a Kossuth név is egyformán drága ereklyénk!

*

A döblingi évek Széchenyi életének utolsó, harmadik szakaszát jelzik.

A szabadságharc és a leveretés ideje alatt úgyszólván semmit sem tudott a külvilágról. Jobban is volt így. Legalább nem volt tanúja jóslata végzetszerü beteljesedésének. Később kezdett magához térni, lelki egyensúlyát mind inkább visszanyerte, sőt írogatni is kezdett, előbb leveleket, később hírlapi cikkeket is. És erre az időre esik egyik leghíresebb munkája a Blick-nek megjelenése. Német nyelven, névtelenül jelent meg feleletképen a Bach miniszter által sugalmazott öndicsőítő Rückblick című röpiratra. Az oroszlán-