Református Kollégium, Kolozsvár, 1909
15 kezik, mert „az Úr az ö választottainak sem adott változhatatlan erősséget“. De az élet, mely egy nemzetnek tud erőt adni, nem közönséges dolog; a „változhatatlan erősség“ csak az ilyen éltető örök eszme. A Széchenyi neve ilyen örök „éltető eszmé“-vé finomult. Egyének akaratától függ-e a történelemben megnyilatkozó élet, vagy pedig csak a nagy egész tud maradandót alkotni a históriában? Ki tudna erre teljesen meggyőző feleletet adni! Mi emberek, emberibben teszünk akkor, amikor a nagy változásokat, nagy eseményeket, nagy eszméket közülünk kimagasló nagy emberek nevéhez fűzzük. „Nagy emberekben hinni természetes“, mondja egy bölcselő. Mi volna természetesebb nekünk, embereknek, mint hinni a nekünk egyedül követhető emberi ideálban ? Ha a kiváló emberek átalakító hatásában hiszünk, talán véthetünk a történeti igazság ellen, de nem vétünk természetünk ellen, megegyezünk önmagunkkal. Nekünk embernél nagyobb ideálunk nem lehet (mert hiúban volna), mi a tömegben is embert keresünk, követendő például, élettanulmányul csak embert állíthatunk lelkünk elé. A szeretetet, hazaíiságot, ön- feláldozást, becsületet, hősiességet az emberben keressük, nem a tömegben. Saját szomjuhozó lelkünk a Diogenes lámpája, amellyel a múltban is, a jelenben is embert keresünk. Ki a nagy ember ? Akkor volna könnyű feleletet adni e kérdésre, ha a lélek nagyságának bár elképzelhető mértékegysége volna. Gyakran halljuk a kérdést, különösen a dolgok mélyére nem tekintő emberektől, hogy ki volt a nagyobb, Széchenyi-e, vagy Kossuth? Arkhimedes híres világon-kivüli pontja jut eszembe mindig, ha e kérdést hallom. A felelet, a megoldás itt is csak éppen attól függ, aminek nem vagyunk birtokában. Ha mértéke volna a lélek nagyságának, ugye könnyen felelni lehetne a kérdésre? Itt ez a mérték az Arkhimedes világon-kivüli pontja, amely nincs, tehát megoldás sincs. De ha mértéke nincs is a lélek nagyságának, mi érezzük, hogy van különbség az emberek között, akik a történetben szerepet vittek. Mi látjuk, hogy van nagyság és középszerűség. Észre tudjuk venni, hogy kit lehet csodálni és követni, föl tudjuk fedezni a nagy igazságot s bátran nagy embernek mondjuk, aki ilyenre tanította az emberiséget. Ezrével mutat a világtörténet olyan embert, aki megértette korának kívánságát s erős akarattal érvényre is juttatta azt, ami
