Református Kollégium, Kolozsvár, 1909
3 lehetetlenség lett volna a művelődés ily foka fejlődése a római egyház ama tanának egyeduralma mellett, hogy az egyházon kívül nincs üdvösség. Azért ezeket a részleteket el is kell mellőznünk. Egyszerűen csak arra mutatunk reá, hogy a művelődésben manapság azok a népek vezetnek, melyek a protestantizmust befogadták, áthasonították s intézményeiket a protestántizmus theologiai princípiumaiból vont gyakorlati alapelvekre építették fel. A többiek fejlődése, haladása attól függ, hogy miképen tudják római katholikus hitüket összhangba hozni a mai társadalom amaz alapelveivel, amelyek egyenesen a protestántizmus szülöttei. Ha körülhordozzuk tekintetünket a mai müveit, félmüveit és műveletlen világon, meglepetéssel fogjuk tapasztalni, hogy az evangéliumnak hatása jóval túlterjed a keresztyénség körén, hogy az istenfiúság és emberi testvériség evangéliumi tanainak gyakorlati következményei hol nagyobb, hol kisebb mértékben — ott is feltalálhatok, ahol Krisztus nevét aligha ismerik s az ő evangéliumáról semmit sem hallottak. E meglepő eredmény oka az, hogy a keresztyén művelődés behatolt kelet és dél legsötétebb rejtekeibe is, nyugatot pedig egészen meghódította magának. Ez a hódító keresztyén művelődés pedig egyenesen protestáns jellegű. Ez annál feltűnőbb, mivel a felfedezések legnagyobb részt abból a korból valók, mikor a keresztyénség csakis mint római katholicismus bírt különösebb jelentőséggel. De idővel azok a lelki, szellemi erők, melyeket a protestántizmus a protestánssá lett népeknek kölcsönzött, a római katholikusokat háttérbe szorították és az egész világ mai civilizációjának hordozóivá a protestáns népeket és nemzeteket tették. Amint tehát a keresztyénség körén belül a protestáns népek járnak elöl a művelődésben, hasonlóképen a protestáns népek főleg azok a misszionáriusok is, akik az evangéliumot nemcsak tanításában, hanem sokkal inkább gyakorlati eredményeiben a keresztyénség körén kívül élő, különböző vallásé, inkább vagy kevésbbé müveit népek közé beviszik. A protestántizmusnak a különböző keresztyén nemzetek körében való elterjedését figyelemmel kísérve, azt fogjuk tapasztalni, hogy amint a lelkiismereti szabadságnak protestáns princípiuma magában a protestantizmusban is különböző árnyalatokat létesítetl : úgy a különböző népek is hol ehez, hol amahoz az árnyalathoz csatlakoztak. Több nevezetes reformátorról beszél a reformáció története
