Református Kollégium, Kolozsvár, 1908

I.

Iskolai évet megnyitó ima.

Irta és 1908 szeptember 5-én elmondotta Tárkányi György vallástanár.

Hozzád emeljük szívünket és lelkünk minden gondolatát, melyet megfutni akarunk: a pálya kezdetén, mi Urunk Istenünk, jó Atyánk a mennyben. Tebenned bízunk, reád néznek a mi szemeink, mert te voltál nekünk erős várunk, menedékünk, oltalmunk minden időben. Aggódó, remélő szívünk csak benned nyugszik meg, csak nálad talál békességet, oh Örökkévaló, akinek gondviselésed nem szunyád és nem alszik, akinek karjaid, — tudjuk, — nem rövidülnek meg soha. Hozzád emeljük szivünket változásai között múló életünknek, átölelve hitünk karjaival szent nevedet, amely megáll erős kőszálként mindenha rohanó habjai közt is a futó időnek.

Elhull a virág, eliramlik az élet: virulás és enyészet közt járjuk útjait; megváltozik körülöttünk minden: rügyfakasztó tavasz, virágos nyár után lombok hervadása, levelek hullása. Szívünkben a lángsugarú nyár után végigsuhan az enyészet szele: jövünk és ismét elmegyünk, hogy helyet adjunk a nyomunkba lépő nemzedékeknek. Oh, hogy megváltozik körülöttünk, hogy megváltozik bennünk minden, csak te nem változol, csak a te lételed örök, csak a te szereteted, jóságod forrása kiapadhatatlan. „A hegyek és halmok megrendülnek, de az én irgalmasságom nem távozik el tetőled“

— szólasz hozzánk. „Légy bátor és erős, járj előttem szüntelen, mert én vagyok az erős Isten, aki megsegítlek és megáldalak téged“

— bátorítasz s lelkünk benned megnyugoszik.

A te szeretetedbe, jóságodba vetett erős hittel, a te gondviselő kegyelmedben való rendületlen bízodalommal indulunk útunkra; kezdjük meg pályafutásunkat, Isten, jó Atyánk! Oh légy velünk,

r