Református Kollégium, Kolozsvár, 1908

118

tankönyvül használatban. Nagy elfoglaltsága mellett tudott időt fordítani legkedvesebb stúdiumára, a festésre is. Mert ő jeles festő is volt s. nagy kedvvel festett egész életén át főleg tájképeket. Mikor n^u^afemáia vomiH, nagy örömmel vonult a szabad természetbe egy-egy szép tájat lefesteni. Ez volt legkedvesebb mulatsága, legédesebb élvezete. Mikor nyugalomba vonult, régi tanártársainak, kik neki tanítványai voltunk, búcsúul és emlékül egy-egy művészien festett tájképet adott. S mindezek mellett gazdag nyelv- ismeretében (beszélt és írt a magyar mellett németül, francziául és angolul) állandóan vették igénybe segítségét barátok és távolabbi ismerősök is irodalmi dolgozataik német, franczia vagy angol nyelven való kiadásának javítására. És ő mindenkor nagy készséggel, örömtől ragyogó arczczal adta meg a segítséget jó szóért, barátságból, pedig sokszor nagy és terhelő munka volt ez, mert a hibákat nem aláhúzni kellett, mint a tanulók rövid dolgozataiban, hanem ki kellett javítani helyes kifejezésekkel.

Sokoldalú munkásságának, tevékenységének egyszerű felsorolása is sok szót igényel. És ő mindenkor jókedvvel, híven és lelkiismeretesen elvégzett minden rábízott és elvállalt munkát. Mintaszerű, mértékletes életet élt s a munkában és kötelességteljesítésben találta legnagyobb örömét. Tanítványai irányában — bár annyi évi működése alatt sokszor megboszantották — minden eljárásában szeretet vezérelte és munkájának legnagyobb jutalmát — mint minden jó tanár -— tanítványai sikeres előhaladásában találta s amiben tudott, szívesen nyújtott nekik segítséget és támogatást. Szeretet, szerénység vezérelte mindenkor kartársai irányában való magatartásában is. Bár voltak sérelmei, gyűlölködés, ellenségeskedés az ő lelkében nem talált helyet. Mindig nyájas, szívélyes, mindenben szerény és előzékeny volt mindenik kartársa irányában. S ilyen volt mások irányában is. Szívesen is látták, szerették s becsülték minden körben.

Szakadatlan munkában töltötte életének minden idejét, de jövedelme kisebb volt, mint munkájának sokasága s értéke. Hanem — bár mindig tisztességben tartotta fenn magát s családját, megadva mindenben a szükségest — szerény, meggondoló számítással élt s tudott megtakarítani egy kis összeget is övéi részére. S az épen nem jelentéktelen a tanár életében, ha oeconomiájában is jó példát mutat tanítványainak. Élete mutatja, hogy nem az a