Református Kollégium, Kolozsvár, 1908

119

gazdagabb, akinek több és nagyobb jövedelme van, hanem az, aki tud a maga körülményei mértéke szerint élni és nem költekezik nélkülözhetőkre erején túl.

Szép volt családi élete is. Neje, Melkus Anna, miveit, szerény, munkás nevelőnő volt, magán leányiskolájában lelkes munkatársa. Frigyükből két leány gyermek nőtt fel. Meleg szeretet és egymás iránt való gyöngédség uralkodott közöttük. De a halál az ifjabbik leányt, Bertát, hajadon korában kiragadta közülök. A nagyobbik leány, Emma, dr. Pecz Vilmos budapesti tudományegyetemi tanárnak a neje. Ezek boldog házasságából egy kedves, eszes fiú született, ki a legszebben fejlődött 6 éves koráig s a nagyapának ez volt legnagyobb gyönyörűsége, ideális barátságban élt vele. Fájdalom, gyilkos vörheny megfosztotta őket e kincstől, s reá egy évvel utána költözött a jó nagymama is. Graf Jakab keresztyéni türelemmel viselte a nehéz csapásokat; feladatának tekintette, hogy szeretett veje és leánya fájdalmát enyhítse.

A múlt év őszén súlyos gyomorbaj támadta meg. De türelmét nem törte meg a betegség sem. Nagy türelemmel állott ki nehéz műtétet, mely után jó reménynyel és szokott derült kedély- lyel fogadta nagyszámú barátai és ismerősei látogatását. Hanem baja orvosolhatatlan volt, legyőzte a halál...

Ravatalát nagyszámú barátok és tisztelők vették körül. Kenessey Béla püspök adta meg neki a végtisztességet s méltatta Istenhez emelő beszédben nagy munkásságát.

Életét, működését tanítványi hálával s kartársi szeretettel jellemezte dr. Török István a helybeli „Újság“ 1908. évi decz. 23. számában. Sírjánál collegiumunk elöljárósága és tanári kara nevében Szathmári Ákos tanár a következő, érzésektől áthatott búcsúszavakat mondotta r

„Mi ismét szegényebbek lettünk, s a halottak néma, csendes birodalma ismét gazdagabb lett egy egész emberrel. Egy emberrel, kinek szivében szeretet, agyában felvilágosult elme, kebelében fáradhatatlan munkakedv, szívós kitartás, becsületesség és önzetlen barátság lakozott mindenkoron. Kedves Barátom! Eljöttünk sírodhoz mi, tanártársaid, kiknek Nestora valál, kik kötelességeink teljesítéséhez tőled vettünk példát, kik közvetlen közelről éreztük barátságodnak jótékony melegét, hogy megköszönjük neked azt a ragaszkodást, azt a megbecsülést, azt a szeretetet, melyet mind