Református Kollégium, Kolozsvár, 1907

139

nem azt mondjuk: mehetnek, mert a mire mi Önöket taníthatnék, azt már mind tudják. Ezt nem mondjuk. Hanem mondjuk a törvény szavát: ezek az ifjak érettek. S értjük a szót ekként: érett, vagyis tartozik megválasztani további munkája terét, a melyen építhessen a lerakott alapokra s megerősítse, a mi ezekből ingatag; érett, tehát tudnia kell gondot viselnie önmagára; érett és így éreznie kell, hogy ebben a most kimondott ítéletben nem az innen való megszabadítás, hanem a továbbiakra való elkötclezés a nevezetes mozzanat.

A ki igazán érett, a szabadság annak most Madách szavát juttatja eszébe:

Az egyén szabad:

Érvényre hozni mind, mi benne van, Csak egy parancs kötvén le: szeretet.

Megadjuk ezt a szabadságot s óhajtjuk, hogy kösse le mind- annyiokat a szeretet. A szeretet — az ember önző — először is önmagok iránt, hogy tudjanak felemelkedni saját énjük ismeretéig és igazán értve a szót, testük, lelkűk megbecsüléséig. A szeretet családjok iránt, hogy ez vezesse mindnyájokat az emberekkel való érintkezésben: gondoljanak minden kétséges pillanatban édes apjokra, édes anyjokra, testvéreikre s akkor megbecsülni igyekeznek majd mindenki egyéni értékét. Kösse meg szabadságokat a szeretet az élet iránt, mely arra tanít, hogy a mit annyira szeretünk, mint életünket, miként lehet azt — nem kihasználnunk, hanem minél kellemesebben és minél hosszabban, nemesen élveznünk.

Az életben csak akkor találnak mindennap új meg új gyönyört, ha csakugyan érvényre tudják hozni mindazt, mit leikök most még rejteget. Akkor lesz életük emberhez méltó élet, ha a szabadságot ily értelemben bátran és okosan használni tudják. De akkor valahogy ne emeljenek magok elé mesterséges gátakat. Ne képzeljék, hogy ez a sóvárogva várt élet majd ezután, ki tudja mikor, egyszer csak kezdődik. Ezt az életet élik már mindannyian, ha nem is egyformán. Itt állanak soraikban nem kevesen olyanok, kikről én — ismervén mindnyájokat — jól tudom, hogy ez életnek útját látják már magok előtt és azt reményiem, dereng min- denikök előtt a fény, mely látniok engedi, hogy az élet útja felfelé, a magasba vezet. Soh'sem kergettünk közös tanulásunk közben délibábokat; nem alkottunk világról, emberekről szépségükkel