Református Kollégium, Kolozsvár, 1907
113 rajzát és ha ismerjük dr. Bartók Györgyöt, úgy tetszik, hogy a név megváltoztatásával róla szól az ének. Csak egy pár szemelvényt olvasok fel Melanchtonnak Luther Márton felett 1546 február hó 22-én a wittenbergi vártemplomban tartott gyászbeszédéből: „Kedves és fölemelő látvány megfigyelni az anyaszentegy- házat minden időben és szemügyre venni Isten jóságát, amint időről-időre lelkes tanítókat küld oly szakadatlan sorrendben, hogy amint az egyik nemzedék letűnik a csapat éléről, mindjárt nyomába lép a másik. Ö az egyház összegyűjtésére, s újjászervezésére Isten által küldött férfiak ama gyönyörű sorába számítandó, akiket az emberiség szine-javának kell tekintenünk. Az igaz lelkek minden időben magasztalni fogják azokat a jótéteményeket, melyeket az Isten az anyaszentegyházzal Luther által közölt. Isten ennek az utolsó kornak, amennyiben nagy beteg volt, szigorú orvost adott. (Erásmus.) íme szájadba adtam az igémet, hogy rombolj és építs! Nála az a bizonyos keménység, az igazságért való lángolás. Egyházi ügyekben mesterkedésekhez nem folyamodott, melyekkel akár a maga, akár övéi hatalmát gyarapíthatta volna. Oly éles elméjű vala, hogy a legbonyolultabb helyzetben is mindjárt felismerte, mi lenne a helyes teendő.“1 * * * Ez volt dr. Bartók György. Ilyennek ismertem, ilyennek rajzoltam. ■* * * Most már ő is elcsendesedett. Porhüvelyével egy második triás tagja lett ott künn a temetőben. Nagy Péter és Szász Domokos között pihen. Erdélyi egyházkerületünk és egyetemes egyházunk három herosa! Naponként elmegyek sírjaik mellett. Timotheus a nagy, a halhatatlan Pálok előtt! Mindig, de legkivált e szent sírok mellett érzem gyengeségemet. Úgy tetszik sokszor, mintha megnyílnának e sírok, — mintha templomban lennénk és látnám Nagy Pétert a szószéken 1 Melanchton halotti beszéde Luther felett. 8
