Református Kollégium, Kolozsvár, 1907
114 az ő csodás alakjával, prófétai ábrázatával, vállán aláomló palástjával és imádkoznék az ő bűbájos, fuvola hangján, szépen, fele- melően, csudásan, magasztosan, a milyen szépen csak a Mester imádkozhatott, ott künn a Gecsemáné kertjében. És látom Szász Domokost, a hatalmas Atlast, mint Ézékiel prófétát, akin lón az Urnák keze és parancsot kapott, hogy menjen ki a mezőre és gyűjtse össze a szétszórt csontokat. És látom a harmadik apostolt is, dr. Bartók Györgyöt és hallom szavát: „Az élet egész embereket kíván mindenütt. Mennyivel inkább Istenországa, ahol, aki az örökéletet elnyerni akarja, miként a gazdag ifjúnak, mindent fel kell áldoznia. Aki a világ dicsősége után szalad: nem alkalmas Istenországa munkálására. Pál apostol nem csodás dialektikájának erejével, hanem a Krisztusi szeretet hatalmával győzte le a pogány világot. A tudás nem képes egymagára lángra gyújtani érzelmeink világát, de az eszme mint zugó szélnek zendülése tölti be a lelket s mint tüzes nyelv csudás hangokon beszél nekünk. A tudás egymagára elégtelen megfékezni az önző vágyat, a nemtelen szenvedélyt, ha hiányzik a lelkekből az erkölcsi tartalom. Az erkölcs a vallással együtt áll, vagy bukik. Ha a vallás halni kénytelen: akkor a társadalom darabokra törik, megszűnik a család és semmivé lesz az állam. A sociális élet fejlődésében a mozgató erő, az örökkévaló energia nem a tudás, hanem a vallás, mely állandólag egy magasabb élet felé irányítja a lelkeket.“1 * * * A látománynak vége. Ismét előttem a rideg való, a három sír. De azok már többé nem a halált, — hanem az életet hirdetik. És én látom, tapasztalom anyaszentegyházamban és annak vezetésében az átöröklés törvényét, látom az energiát, látom a szellemet, a mely Nagy Pétert, Szász Domokost és dr. Bartók Györgyöt hallhatatlanná tette, tovább kormányozni, vezetni, szíveket, lelkeket nemesiteni. De látom az ostort is, amellyel a Mester és a mi halhatatlanaink tisztogatták az Úr hajlékát a hamis sáfároktól. * * * 1 Dr. Bartók György: Vallás és Élet.
