Református Kollégium, Kolozsvár, 1907

111

gyobb dicsőségét, a 250 évvel ezelőtt rektori székfoglalóját tartó Apáczai Cseri Jánost is, ki szintén a Lélektől született, mily későn értették meg.

Csak a rokon lelkek ismerik és értik meg egymást. Erős a hitem, — a mint időben távolódunk a katasztrófától, a mely az erdélyi egykerületet megfosztotta dr. Bartók Györgytől, a mint különböző műveiben és püspöki jelentéseiben megörökített gondolatai, világnézete, eszméi közkincscsé lesznek : nem lesz senki széles e hazában, a ki nem a legnagyobb tisztelettel és szeretettel emlegesse annak a férfiúnak nevét, a ki semmire se tekintett s még az életei sem tartotta drágának önmagára nézve, csakhogy örömmel végezhesse el az ő futását, a szolgálatot, melyet vett az Ur Jézus Krisztustól, hogy bizonyságot tegyen Isten kegyelmének evangéliumáról.

A ki fáradtságot vesz magának és tanulmány tárgyává teszi dr. Bartók György több mint 30 évi közéleti tevékenységét kezdve 1876. április hó 23-án, a midőn a nagyenyedi egyházközség rendes lelkészévé választotta és végezve 1907. december hó 19-én, a midőn az Ur magához szólítá az ő hűséges és fáradhatatlan szolgáját, azt a konzekvenciát fogja levonni, hogy: dr. Bartók György, miként Mózes: „hatalmas vala beszédben és cselekedetben

„Őszinte, mély vallásossága, nagy tudása, józan Ítélete adták neki a főlényt és biztonságot, a melylyel mozgott életében.“

Létre hozta az új alkotmányt, megállapítja az egyházi adminisztrációt, bevezeti a decentrálizációt, egyensúlyt keres a vezetésben, rendezi az anyagi ügyeket s e mellett a tudós theologiai és gyakorlati munkák szakadatlan sorozatát dolgozza ki. Egyházszervezet, hitélet és a kicsinyek vallásoktatása egyenlő előtte. Benne kibékül a hit és tudás. Az elmélet és az akció.

Jár, kél, vizsgál, buzdít és lelkesít. Ő az, ki bármely kérdésnél nem kíméli magát, nem néz tetszésre vagy ellenhatásra, bátran kiszáll és elmondja, amit akar.

Korunkat a Krisztus előtti kor társadalmához hasonlítá, akkor is voltak társulások, jótékonykodások, — de mit sem értek, mig a Krisztusban újjá nem született az egyén.1

„Világnézetét, tudását a Kánttól, mint bölcselőtől tanult kriticis- mus hatotla át és szabályozta; mig erkölcsi jellemét meg szin1 Sándor József — Erdélyi Protestáns Fap 53—1907.