Református Kollégium, Kolozsvár, 1906
XL filozófia, paedagogia, kuEurpolitika, de egyik sem önálló irányítója működésének. A theologia iránt nem szűnt meg tisztelete, de műveléséből eltért. Ismeri, megérti és értékesíti a bölcsészet legújabb fejleményeit, de - bár volna ereje hozzá — egyébként nem filozófus. Minden nevelői mozdulata elvi egységbe tartozik, de rövid életében eredmények egybeállítására, a nevelés végső kérdéseinek önálló fejtegetésére ideje nem jutott. A politika az egyik irányítója, mert a jövendőt készíti elő, de egyébként a napi politikában nincsen része. Mindezeket egyesíti benne a nemzeti érzés, meghatározza ezek közös munkáját a nevelés gondolata és ennek hatása alatt Apáczai az iskolamesterek és idegen professzorok után az első magyar tanító. Korának felfogása szerint tudós, mert tud mindent, ami akkor a tudásra érdemes volt, de életének czélja nem a tudomány művelése, hanem az ismeretek terjesztése az iskola útján. Csupán tanító voltának ez a határozott tudatossága teszi a XVII. század magyar közéletében olyan rendkívüli jelenséggé, hogy életének lehetetlen volt simán lefolynia. Olyan magasba és messzire nézett, hogy lábainak a földön óhatatlanul be kellett valamibe botlania. Tanítói hivatásának állhatatos követése a magyarázata annak, hogy sorsa annyi keserűséggel teljes. Mindjárt pályája kezdetén ebből származik az ellentét külföldi készülődése és gyulafehérvári fogadtatása között. Odakinn tisztán meglátva feladatát, rohanna haza, hogy tüstént munkába fogjon ; érzi zzt a gyötrő nyugtalanságot, mely czéltalannak mutat már neki minden egyebet, csak a közért való munka megkezdésére ösztönzi. Erre vágyva elveszettnek tekinti a magára fordított időt, mert fiatalon és felhevülten máris sokra, ha nem mindenre érzi erősnek magát. Mikor aztán lázas munkavágygyal, világos munkatervvel hazatér, gondolatainak magaslatából kegyetlenül nagyot zuhan. Mindenben csalódott s benne is csalódott mindenki. Társai az ő érzéseit nem érezték, feljebbvalói az eszméit nem értették: csak azt látta mindenki, hogy a régi nyugalmat megzavarta. Közös munka, egységes elvek, czéltudatos iskolakormányzás — mindez csak Apáczai lelkének hiú ábrándja volt! Ez a lélek telve a theologia iránt tisztelettel, az egyház iránt hűséges ragaszkodással s élete czéljának az egyházi szolgálat egyik alkotó eleme. Azt hiszi, úgy lesz hű szolgája egyházának,
