Református Kollégium, Kolozsvár, 1905
90 a „császár fogadásának nem hihetni; szóval és levéllel való assecuratióját meg nem szokta tartani“. Általános nézet vala Bocskay körében, hogy a pápa valamely legújabb bré- véje vagy decretuma értelmében az eretnekeknek adott szó megtartására az uralkodó nem kötelezhető. Ezek miatt követelték Bocskayék, hogy a béke megtartásáért a szomszéd országok vállaljanak kezességet, melynek érvényesítése aztán nemzetközi jellegűvé tette a bécsi békekötést. Méltó joggal is követelték. Hiszen a tanácskozás folyama alatt, 1606. febr. 14-én, a vallást illető pontok egyikéről s másikáról Khlesl püspök, Rudolf egyik megbízottja, azt hirdette, hogy „mondjon ez a czikk a mit akar, ő felsége megtartani azt nem köteles; sőt inkább tartozik mindenben az ellenkezőt cselekedni“.1 Megállapíthatunk az eddig felhozottakból annyit, hogy a császár pártja sem önkéntes jóakarattal, sem jóhiszemüleg nem járt el a béke előkészítésében. Ugyanilyen magatartást tanúsított e párt Bécsben a korponai rendek küldötteivel, lllésházyval és Horváth Péterrel szemben. Ennek nyomása alatt kényszerült Illésházy sokkal többet engedni, mint a mennyit a korponai rendek képzeltek. Ez az engedékenység majdnem meghiúsította a békekötést; mert az 1606. évi kassai országgyűlésen az elégedetlenek tiltakoztak ellene, kik között a Bocskay letelepített hajdúi egészen forradalmi jellegű mozgalmat indítottak; mert attól féltek, hogy a bemutatott feltételek nem biztosítják a Bocskaytól nekik adományozott birtokokat. Ne higyje tehát senki, hogy a békekötés könnyen jött létre. Hiszen a fennebbi, rövid áttekintés is mutatja, mily nagy akadályokkal kellett küzdenie Bocskaynak, lllésházynak, a politikailag méltányos béke barátainak, nemcsak az udvar, hanem a fölkelők igényeivel szemben is. Ha egyéb nem, az alkudozás hosszúra nyúlása is igazolja ezt. A főérdem Bocskayt illeti e válságos viszonyok közt. Szövetséget kötött a szultánnal; de nem kápráz1 Magyar Orszgy. Emi. 395. 1.
